Férfiak mondják meg nekünk, hogy mi a dolgunk? Meg is érdemeljük!

Rendkívüli írást kaptunk emailben. Más blogok nem vállalták a megjelentetést, mi most változtatás nélkül közöljük. 
Vigyázat, felnőtt tartalom!
18+

Nem idézem és nem nevezem meg azon férfiakat és mondásaikat, szó szerinti szavaikat, akik szerint nekünk, nőknek az a legnagyobb önmegvalósitási küldetésünk, ha unokákat szülünk a nagypapáknak; egy másik megközelítés szerint pedig a női lét alapelve – princípiuma – nem más, mint tartozni valakihez, gyereket szülni neki.

Nem nevezem meg őket, mert kurvasokan vannak. És mondják, évek, évtizedek óta, mi nők pedig kussolunk, mert megtanultuk, hogy az – is – a dolgunk.

Ezek a férfiak mondják meg nekünk, hogy ez van, szülnünk KELL! Gyereket, unokát, aztán jönnek majd a dédunokai és ükunokai elvárások is, mi meg semmi mást nem teszünk, mint blogoltatunk, posztolgatunk, megosztogatunk, hogy “micsodaszexistabunkókezek”, majd megyünk kavargatni a tejbegrízt, meg gyereket szoptatni (esetleg tápszerrel etetni, de csak csendben, nehogy valami szoptatásnáci tudomást szerezzen róla), takarítani, főnöknek szalutálni, ezer módon és helyen helyt állni, pofánkat befogni, lapítani, örülni, hogy lyuk van a seggünkön, pénzt beosztani, konyhapénzből zsonglőrködni (tetszőlegesen folytatható).

De tudjátok mit?
Megérdemeljük!
Megérdemeljük, hogy semmi másnak nem néznek bennünket, mint pátyolgatásra szoruló, gyenge szarnak, akinek semmi más dolga nincs, mint dugni, meg szülni, dugni, szülni…

Megérdemeljük, mert MI VAGYUNK TÖBBEN, mégis hagyjuk!
Alig pár százalékkal ugyan, de a nők többen vannak a Magyarországon, mint a férfiak.

Megérdemeljük, mert 2010-ben 386 képviselőből 35 volt nő, 2014-ben pedig a 199 országgyűlési képviselőre 19 nő jutott. Kevesebb, mint 10%-a a legfelsőbb döntéshozói plénumon a nők aránya, holott a társadalomban 51,x %-nyian vagyunk.

Hát, drágaságaim, van ám egy rossz hírem: ezt jól megcsináltuk magunknak!

Megérdemeljük!
Ha legközelebb bunkó szexista közelébe keveredtek, nyugodtan köszönjétek meg nekik, hogy alátámasztják a lenézéstől, semmibevevéstől csöpögő szavaikkal a valóságot!

Nyugodtan mondjátok meg nekik, hogy “köszi bunkókám, de ezt mi csináltuk magunknak, ne akarj most nagy arc lenni megmondó emberként, mert arról már évtizedeket késtél ebben a témában”.

A magyar nők igen is szeretik, ha bunkók, szexista senkiháziak uralkodnak fölöttük. Ennyi. Ez ellen szájalni tök felesleges, különben is, még a végén odaég a borsófőzelék!

Mivan? Vegyél már levegőt hé!

Nehogy már azt mondd, hogy nincs igazam!
Igen, akadj ki a nyelvezeten, azzal is faszául eltereled a figyelmet a valódi problémáról! Ja, hogy nő nem beszélhet csúnyán? Lófaszt nem beszélhet! Igazából semmit nem beszélhet egy nő, se csúnyán, se szépen, ezek szerint a puhapöcsök szerint. Ideje durván áttörni a korlátokat anyuska, ideje kinyitni a szádat!

Igen, akadj ki azon is, hogy lebunkózok bizonyos pasikat, ezeket a sutyerák hímsovinisztákat. Most jön még csak a java, mert ők bunkók, suttyók, és még sorolhatnám, de mi meg hülye picsák vagyunk, hogy ezt eddig hagytuk, de NYUGI, tudjuk még fokozni a hülyepicsaságot!

Ezek után is hagyni fogjuk!
Uralkodnak rajtunk, lenéznek, semmibe vesznek, de nemcsak minket ám!
A gyerekeinkkel ugyanez a helyzet.
Nem tud még pénzt termelni?
Kolonc, nyűg, hátráltató tényező.

A jövő? Ugyan már, kit érdekel, amikor te is csak önmagaddal vagy elfoglalva?
Lányok, asszonyok, csajok!
Szerintetek mit kellene tennünk?
Kurvára ne pazaroljuk a szót arra, hogy ki mondta, mit mondott, és menjen a francba, mert azt most elintéztem helyettetek.
Arról beszéljünk, hogy mit fogunk tenni, hogy mindez megváltozzon?
Mit teszel te ma, holnap, holnapután, azután? Mi az akcióterved?
Mit teszünk KÖZÖSEN?
Mi legyen a fő célunk?
Mi legyen a küldetésünk?
Mi legyen a cselekvési terv?

Ezekre kellene kurvagyorsan válaszolni, mert minden nap késlekedés évekkel hosszabbítja meg a bunkószexisták karrierjét!

-erel-

Férfiak mondják meg nekünk, hogy mi a dolgunk? Meg is érdemeljük!
Tetszett? Adnál egy 5-öst? Köszönjük!