Egyenlőség márpedig lehet

Feministák legyünk vagy egyenlők?

A HősNők.hu alapvetően egy nők által szerkesztett, nőknek írt tartalommal rendelkező, nőktől nőkhöz, sokszor nőkről szóló felület. Foglalkoztunk már általánosan a nőkre vonatkozó vagy nőkkel kapcsolatos, és speciálisan csak és kizárólag nőket érintő dolgokkal is. Egy valami azonban még kimaradt. A feminizmusról, illetve arról, hogy hol tart, mivé fajult napjainkra a feminizmus köntösébe csomagolt férfiüldözés, még nem írtunk. Eddig. Pedig nagyon megérett már.

Nagyon megérett már, hogy valaki beszéljen arról, amit a feminizmus 21. századi élharcosai gondolnak és tesznek egyenjogúság címszó alatt, sokszor tudatlanul, sokszor viszont nagyon is átgondoltan, tervezetten. A mi álláspontunk szerint a feminizmus mára elérte célját a nyugati társadalmakban. A nők dolgozhatnak, szavazhatnak, egyenlő munkáért egyenlő bért kaphatnak. Ez az élet számos területén észrevehető nap, mint nap. Az egyenjogúság megvalósulni látszik a családban, a karrierben, a sportban éppen úgy, mit a tudományok, a politika, vagy a művészet területén.

Egyenjogúság tehát van. Vagy még sincs?

Elképzelhető lenne, hogy a feminizmus nem csak, hogy elérte célját, de azon sok esetben túl is lőve, napjainkra már inkább azt igyekszik kiharcolni, hogy a nők jogai és érdekei a férfiakéval szemben előnyösebb megvilágításba kerüljenek? Lehetséges, hogy a nők sok esetben egyénileg, és kollektíven is támadásnak, erőszaknak vesznek bizonyos dolgokat a férfiaktól, amelyeket azok még csak véletlenül sem támadásnak vagy erőszaknak szánnak? Lehetséges, hogy ezeket a nem támadásnak szánt, vélt támadásokat a nők nemcsak, hogy megelőzik, de sok esetben meg is torolják? Lehetséges, hogy ezt a feminizmus álruhájában, egyenjogúság címszó alatt teszik, pusztán azért, mert úgy tudják, azt hiszik, ettől, ezáltal érvényesülhetnek az őket, nőket megillető jogok?

Elképzelni sem tudom, hogy mikor és kiben fogalmazódtak meg először a nemi eszmények, de abban biztos vagyok, hogy nagyobb távolságot visszaugorva az emberiség létezésének idővonalán, azt látnánk, hogy kezdetben a nemi szerepek csupán azt határozták meg, hogy mit kell tennie a férfinak, és mit a nőnek. A férfi cammogjon el vadászni. Cserkelje be szépen a vacsorát, és ha megvan, cipelje haza a vadon nevű szupermarketből. A nő pedig tartsa melegen a tűzhelyet, főzzön ragut a mamutból, és rázza fel puhára a szalmaágyat a barlangban, hogy az ne nyomja a mamutvadász derekát. Kezdetben ennyi vala.

A mamutragutól ugorva egy nagyot, napjainkban már azt láthatjuk, hogy a nemi szerepek (is) csilliárd árnyalatra színeződtek. Ma a nemek szerepe már nem csupán a férfi és a nő viselkedésére irányulnak. Odáig fajultunk, hogy nemi eszményeink a 21. században már meghatározzák azt is, hogy egy férfinak vagy egy nőnek, sőt, kollektíven a férfiaknak vagy a nőknek, hogyan kell adott helyzetben viselkedniük, cselekedniük, és ami a „legjobb”, hogyan kell gondolkodniuk, vagy érezniük. Mára, a társadalom egy vaskos etikai kódexet írt, buggyanásig tömve íratlan kiegészítésekkel arról, hogy mitől férfi a Férfi, és nő a Nő.

E kódex betartására pedig azzal igyekszik mindenkit rávenni, hogy a renitenseket megbélyegzéssel, kiközösítéssel bünteti. Attól pedig mi, hétköznapi emberkék, nagyon, de nagyon félünk.

Ez az írás arra lenne hivatott, hogy rávilágítson a tényre, miszerint annak ellenére, hogy az egyenjogúság megvalósult, mégis, mintha egy-egy harcosabb megközelítés továbbra is azon igyekezne, hogy a feminizmus csuklyája alá bújva, klu-klux-klános stílusban erőszakot kövessen el a férfiakon. Erőszakot, melynek során jogokat von meg, jogokat kérdőjelez meg a férfiakkal kapcsolatban, s teszi ezt úgy, hogy közben önmagát – a Nőt – emeli piedesztálra, a férfival szemben.

Szerettem volna rávilágítani a 21. század néhány olyan pontjára, ahol a feminizmus nem hogy egyenjogúságot vívott ki, de egyúttal alá is ásta a férfiak jogait, és olyan szemléletmódot alapozott meg a férfiakkal szemben, amely a következő pár száz esztendőben biztosan fejtörést okoz majd azoknak, akik valóban az egyensúlyra/egyenlőségre törekednének.

Egyenlőség márpedig lehet
Egyenlőség márpedig lehet

Arról szerettem volna írni, hogy a férfi nem rosszabb szülő, mint a nő, ezért nem feltétlenül van jobb helyen egy gyerek a válás után az anyánál. Arról akartam beszélni, hogy amíg tíz nőből kilenc azért kezd el zumbázni, konditerembe járni tavasszal, hogy a strandszezonra olyan formába hozza magát, ami majd biztosan elnyeri környezete tetszését, addig nem feltétlenül egy kéjenc rohadék a férfi, ha e tetszésének hangot ad, persze ügyelve arra, hogy ezt hogyan teszi.

Ilyen és ezekhez hasonló furán alakuló társadalmi felfogásokról szerettem volna véleményt formálni, de úgy érzem, nem nyúltam volna elég mélyre a zsírosbödönben, mert ez csak a felszín. A felszín, és még csak nem is nagyon karcolja a lényeget, az igazi problémát.

Azt, hogy a nemi eszmények és a természeti törvények mára már köszönőviszonyban sincsenek egymással. Hogy sem a férfinak, sem a nőnek nem kell, nem úgy kellene élnie, és a másikat megítélnie, ahogy azt a társadalom elvárja tőlünk, megszabja nekünk és kikényszeríti belőlünk.

Mert az egyenlőség nem azon múlik, hogy meghatározzuk, milyen az álom nő, és a minta anya. Az egyenlőségben nem azt hangoztatom, hogy a férfi attól lesz férfi, hogy szőrös a mellkasa és vastag a karja. Az egyenjogúság nem annak a függvénye, hogy mennyire tudom pontosan meghatározni, hogy mit tehet a nő, és mihez van joga a férfinak.

Amíg nőkben és férfiakban és az őket megillető jogokban meg elvárásokban  gondolkodunk, és nem Emberben, addig háborúzni fogunk, hiszen nem a teljes képet látjuk, csak az alma felénk eső oldalát. De az akkor is csak a fele valaminek, ha jól tudunk következtetni.

A HősNők.hu nem feminista oldal, hanem egyenlőségpárti, és azért hangsúlyozzuk ezt ki, mert a két dolog messze nem azonos a valóságban.
Mi az egyenlőségre szavazunk.

Vidi Rita

 

Feministák legyünk vagy egyenlők?
5 (100%) 13 votes