Nos, akárhogyan is nézzük, ez elég borzasztó szám. Marad nekünk, 37%.

100 forint haszonból 63 forint az államé, nekünk meg itt marad 37 forint?

Nem, ez nem így működik. Mielőtt belezavarodnék a hosszas fejtegetésbe, azonnal rövidre is zárom ezt a problémát: mindig a gyakorlatban is tapasztalt, megbízható, pengeagyú könyvelőddel kell az ilyesmit megbeszélni.

Hiába borzadozunk a 63%-tól, a vállalkozói élet nem ilyen sötéten néz ki a gyakorlatban. De erről is a könyvelőt tessék megkérdezni, és folyamatosan szinten tartani az információkat ezzel kapcsolatban! Az sem baj, ha a könyvelő ért az adózáshoz, illetve az adóoptimalizáláshoz. (Nem elkerülés, optimalizálás. Van egy csomó lehetőség, tessék képben lenni mindennel, nem elég csak a marketinggel foglalkozni! )

De ami miatt kihoztam a témát a zárt oldalról: azt számolgattuk, hogy mennyi vevőre van szükségünk ahhoz a vállalkozásunkban, hogy a személyes, rövid és hosszú távú, anyagi vonzatú céljainkat könnyedén meg tudjuk valósítani.

Csodálatos téma, mert folyamatos tervezést, célkitűzést, cselekvési sorozatokat, innovációt, kreativitást igényel (na, itt már bejöhet a képbe a marketing, egye fene…).

Viszont itt egy “kis” problémára derült fény: azt látom, hogy a kezdő vállalkozások – akár még csak vállalkozást tervezők is – úgy számolnak bevétellel és vevőszámmal, mintha legalábbis már évek óta a piacon lennének.

Úgy számolnak jövedelemmel és sikerekkel már az első pillanatoktól, első lépésektől kezdve is, mintha legalábbis már a célban lennének.

Pedig ez hiba, mert egyetlen vállalkozás vagy sikertörténet sem kezdődhet a csúcson.

Kezdjük ott, hogy senki nem tud kivenni 100ezer forintos fizetést a vállalkozásának első hónapjában, hacsak előtte nem tett bele kb. 1 milliót. És nem munkában kifejezve, hanem pénzben, tárgyi értékben!

Nagyon sokan indulnak (indultak) nulla forintos befektetéssel, vagy olyan területen, ahol nem kellett eszközöket venni, helyiséget bérelni, tehát irdatlan nagy költekezésre nem volt szükség. Ez barátságos indulási mód egy vállalkozás számára. De botorság azt hinni, hogy egy olyan terepen, ahol rajtunk kívül még kismilliónyian vannak – pl. évek óta jelenlévő MLM-es termékek esetében -, a nulláról, egy hónap alatt elérjük a 100ezer forintos jövedelmet (leadózva, járulékozva, stb.). (Terméktől és iparágtól függően természetesen ennyi bevételt el lehet érni.)

Egyszerűen nem lehet a csúcson kezdeni. Semmit! A hegymászást sem. Egy valamit lehet fönt kezdeni… A gödör ásását…

Minden induló – és új projektbe vágó – vállalkozás esetén szükség van az úgynevezett felfutási tervre. Ez a felfutási terv ez minden, mérhető folyamatra vonatkoztatható a vállalkozásunkban, tehát a vevőszám növekedéstől kezdve, a bevétel- és kiadásnövekedésen keresztül, a TOP 100 cégbe való bekerülés időpontjának kitűzéséig, mindenre.

A több mint 100 éves múltra visszatekintő gyáróriások is így csinálják, akkor mi, magyar kisvállalkozók, miért akarunk fittyet hányni erre a módszerre?

Új projektek esetén például, a több mint 100 éves múltra visszatekintő autógyárak azt csinálják, hogy a legelső, sorozatgyártásban elkészülő darabot, akár napokig teszik össze.

Elindul az első munkahelyen az alváz, és mindenki az adott munkahely köré gyűlik, és végignézik, hogyan megy végig a legelső munkafolyamaton az autó. Aztán így mennek tovább, csigalassúsággal, az akár több, mint 100 lépésen. A dolgozók lassan, aprólékosan, maximálisan odafigyelve, a legapróbb hibát észrevéve végzik el azt a munkafolyamatot, amit néhány hét múlva olyan tempóban fognak csinálni, hogy egy laikus szemlélő követni sem tudja a szemével!

Az autó, ami néhány hét múlva, kb. 5 óra alatt ér végig a szerelősoron, most akár napokig is készül. De ez a jó! Mert ilyenkor derülnek még ki apró gyerekbetegségek, amik a gyártási folyamatot jellemzik.

Annak idején, mikor a Ford Focus gyártása elindult, pl. az első darabnál derült ki, hogy a hátsó szélvédő beillesztésével gondok vannak. Napokra leállt a még el sem indult gyártás!

A gyárak felfutási görbéket használnak.

Első nap 1 autó. Második nap két autó. Harmadik nap négy autó, negyedik nap 8 autó, és így tovább. Hihetetlenül gyorsan eljutnak a napi 2500 autóig is akár, de nem akarnak már az első napon 2500 autót gyártani!!!

Az maga lenne a katasztrófa!

Szerintem kisvállalkozásoknak, egyéni vállalkozásoknak is érdemes a multik példáját követni, és már a vállalkozás megalapítás előtt – vagy új projekt előtt – úgynevezett felfutási görbén TERVEZNI.

Például a vevők számának növekedését.

Először is, meg kell határoznunk, hogy mennyi akarunk keresni majd a projekt fénykorában, vagyis a csúcson. Meg kell határoznunk, hogy mennyi idő alatt akarunk eljutni a csúcsra (teljesen kezdő vállalkozások, vagy új üzlet esetében minimum 1 évet kell, hogy rászánj arra, hogy felfusson a vállalkozás – vagy a projekt -, és akkor még nem is beszélünk megtérülésről, mert az még több év is lehet!).

Aztán be kell látni gyorsan, hogy az első hónap(ok) a begyakorlásról szól(nak).

Bőven elég, hogy ha az első hónapokban csak néhány vevőnk van, mert rajtuk “begyakorolhatjuk”, milyen értékesítési módszereket érdemes használnunk. Kikutathatjuk, hogy ők, a vevők, hogyan vannak velünk megelégedve, min kell javítanunk, esetleg mivel nem kell foglalkoznunk, és így tovább. A felfutási tervben jól kirajzolódhat az is, hogy mikor kell alkalmazottat felvennünk! (Ha eleinte mindent magunk csinálunk.)

Addig kell minden hiányosságunkra, tévedésünkre fényt deríteni, amíg lassan megy a szalag! Mert ha ez elmarad, és a szalag begyorsul – beindul az üzlet -, csak hibát halmozunk majd hibára, és a vevőink úgy fordítanak nekünk hátat, hogy csak úgy porzik utánuk a föld!

Követhetünk el hibákat! Fogunk is elkövetni, de mindig tanulni kell belőlük, dokumentálni kell ezeket, és akcióterveket kell indítani ahhoz, hogy többé ne fordulhassanak elő.

Vegyük felfutási tervhez példának a Minerva viszonteladói számára javasolt felfutási tervet. A Minerva egy papír alakú, havi magazin, elgondolkodtató, megosztó, olykor döbbenetes témákkal, azoknak a nőknek, akik már elindultak az úton a siker felé, de tudják, hogy ehhez minimum folyamatos megerősítésre van szükségük, de még jobb, ha egyúttal új módszereket is kapnak, plusz egy elit klubtagságot.

Nyilvánvaló, hogy ha valaki csatlakozik a viszonteladói hálózathoz, akkor azt azért teszi, mert azonosulni tud a Minerva szellemiségével, és tudja, hogy az ügyfelei számára hasznos lesz. De leginkább tudja, hogy ezzel pénzt fog keresni. Mindenki nyer!

A viszonteladói csatlakozás utáni másnap viszont még nem fog eladni belőle azonnal 20 darabot naponta, és nem fogja tudni tartani a szintet utána éveken keresztül!

Hiszen a felfutási időn túl az értékesítés volumene sosem egy állandó dolog, mert ez mindig ingadozik. Nem véletlenül kell rajta állandóan dolgozni, egyrészt, hogy ne romoljon ez a folyamat, másrészt, hogy fejlődjön!

A Minerva viszonteladóinak azt javaslom, hogy kezdjék kicsiben!

Az első hónapban elég eladni csak egy előfizetést!

Aztán hetente egyet.

Aztán hetente kettőt.

És így tovább, kinek mekkora bevételre és profitra van igénye, magyarán: mekkora a motivációja.

Nekem megvan a felfutási tervem. A viszonteladói szám növekedésének terve is megvan.

Tudom, hogy nem lehet a csúcson kezdeni. Éppen ezért haladok mindig a csúcs felé, és nem a lejtőn lefelé…

Pénzt nem tudunk adni az üzlethez, de támogatást, közösséget, barátságokat, üzleti kapcsolatokat igen! Kattints, és csatlakozz vállalkozónői fórumunkhoz!>>

Zsuzsát is a vállalkozónői fórumon összeállított kérdésekkel kerestük meg, és bár nagyon elfoglalt az új oktatóműhely nyitása miatt,  készségesen és gyorsan válaszolt. Küldjük szeretettel!

Információk a vállalkozónői fórumról és a február 1-ig érvényes ajándékokról >>

Miért kezdtél vállalkozni? Mi motivált?

Majoros Zsuzsa

Egyetlen, nagyon világos, és azt gondolom jellemzően női motivációm volt.
Babát szerettünk volna a párommal, és megmakacsoltam magam, én sem albérletbe, sem nagyszülőknél nem nevelek gyereket.
Alkalmazottként dolgoztunk és be kellett látnunk, hogy így semmi esélyünk rá, hogy komolyabb összegeket tegyünk félre, és lakást vegyünk.
Ezért úgy döntöttünk kipróbáljuk magunkat, vállakozást alapítunk. Feladtuk önálló életünket (albérletben), és anyósomékhoz költöztünk, mert sejtettük, az első időszak nagyon nehéz lesz.
Két kemény év következett. Azt mondják egy baba nem érkezhet jókor, de az én fiam bizony úgy fogant meg, hogy megvettük az első lakásunkat (hitellel), és kibéreltem az első tanműhelyemet. Felvettünk egy oktatót is. Ekkor váltam igazi vállakozóvá, vagyis már nem a saját vállakozásomban voltam alkalmazott, és nyugodt lélekkel babázhattam. Életem legszebb időszaka volt ez.

Mi volt a legnagyobb félelmed a vállalkozás indításával kapcsolatban?

Nekem hihetetlenül fontos, hogy a családomnak mindene meglegyen, így amíg nem éreztem, hogy a vállakozás biztos lábakon áll, nagyon stresszes voltam. Ettől függetlenül tudtam, hogy nincs vesztenivalónk. Bármikor visszamehetünk alkalmazottként dolgozni, és folytatjuk ott, ahol abbahagytuk. Akkor is büszke lettem volna rá, hogy megpróbáltuk, ha nem sikerül sikeressé tenni a vállakozásunkat, mert ha nem adjuk meg magunknak az esélyt, hogy úgy éljünk, ahogy szeretünk, akkor azt örökre bántam volna.

Az elhatározást követően mik voltak az első lépések amiket megtettél a vállalkozás elindítása érdekében?

Mi több hónapig dolgoztunk alkalmazotti munkakör mellett, hogy a vállakozást már úgy indítsuk el, hogy minden elő legyen készítve. Nagyon elszántak voltunk. Ez a munka sosem fárasztott, vagy untatott, annyira hittem abban, hogy végül sikeresek leszünk. Azon kívül, hogy dolgoztunk a vállakozáson természetesen ügyvédet és könyvelőt kerestünk, és informálódtunk a ránk vonatkozó törvényekről, adókról stb.

Naponta mennyi időt töltesz a vállalkozásoddal/vállalkozásaiddal?

Már 4 éves a fiam, így 8-ra megy oviba, és 15:30-16h között érte megyünk. Amíg a fiam itthon van nem dolgozunk, ez nálunk aranyszabály. Az előfordul, hogy este még dolgozunk, de azt gondolom így sem többet napi 8 óránál. Nálunk az is szabály, hogy a házimunkát sem akkor végzem, mikor Ákos itthon van, hanem ezt a munkaidőből csípem le.
Amíg dolgozunk, addig koncentráltan figyelünk a feladatainkra, de utána már csak a fiúnkkal vagyunk és közös programokat szervezünk.
Van egy sztereotípia az örökké elfoglalt vállakozókról, de azt gondolom ez legfőképpen rajtunk múlik, mi nem engedjük, hogy a munka átvegye az irányítást az életünk fölött.

Mi volt az a hiba amit elkövettél, és amiből a legtöbbet tanultál?

Hú, hányszor gondoltam, hogy az isteni szikra pattant ki a fejemből, és mennyire jó ötletem van. Néha tényleg így volt, de sokszor nagyot kellett csalódnom. Melyik volt a legnagyobb csalódásom azt nem tudom, sok-sok kudarc ért, ezekből tanulni kell és továbblépni. Az élet velejárója a kudarc. Nők vagyunk, nekünk jár egy nap sírás, de azután fel kell állni, és menni tovább.

Kitől tanultál a legtöbbet és mit?

A szakmámat (nőiruha készítő) Édesanyámtól tanultam, és egy hölgytől, akinél sok éven át dolgoztam, előszor iskola mellett, majd teljes állásban. Nekik hálás vagyok ezért.
Tartozom annyival Wolf Gábornak a marketing tudásom alapjaiért, hogy itt megemlítsem.
Ezen kívül még rengeteg embertől tanultam, vállakozóként fontos, hogy nap nap után megújuljunk.

Több weboldalad is van. Milyen számítástechnikai alaptudásból indultál? Ki és mi segített ezen a területen?

Gyakran mondom, hogy félkarú óriás vagyok, ugyanis a férjem nélkül nem boldogulnék. Felhasználói szinten kezelem a számítógépet, de itt meg is áll a tudományom. A weboldalak technikai hátteréről a férjem gondoskodik.

Hogyan, milyen segítséggel boldogultál az első oldalaiddal?

A legnagyobb segítségem és támaszom a férjem. 2003 óta vagyunk vállakozók, azóta dolgozunk együtt.

Mennyi időbe telt míg elismerést és anyagi részesedést hoztak az oldalaid?

Két év telt addig a pillanatig, amíg didalittas kismamaként megvettük első kis lakásunkat, és felvettük az első alkalmazottunkat, ezután én két évig csak napi 1-2 órát dolgoztam, mert a kisfiammal voltam elfoglalva.

Mennyivel több a bevételetek, így, hogy online is dolgozol, online marketinget is használsz, ahhoz képest, ha csak offline eszközöket vetnél be?

Összehasonlíthatatlanul. Főleg mert szerencsés helyzetben vagyok, és azok akik az interneten varrótanfolyamot keresnek hamar ránk találnak. Bár kevés keresés van varrótanfolyamra, mivel azok jórésze minket talál meg, és a weboldalunk igen meggyőző, így csekély ráfordítás szükséges hozzá, hogy a tanfolyamok megteljenek. (ebből származik a fő bevételünk)

Mikor jutott el a vállalkozásod arra a pontra, hogy alkalmazottat/alvállalkozót kellett felvenned?

2 év

Amíg idáig elértél, az átmeneti időszakban (még nem tudtad volna finanszírozni, de már nagyon kellett volna a segítség) hogyan oldottad meg az emberihányból fakadó problémákat?

Az első két évben az alvás rovására akár 2-3 ember helyett is dolgoztunk.

Mi az, ami erőt ad a mindennapokhoz? Hogyan töltekezel?

Nagyon közhelyes, de a fiammal tölött időből. Aztán a sikerélményekből, a magányos órákból, és a barátokkal töltött időből.
Gyorssegély a forró kád víz, és a kakaó.

Mik a legnagyobb kihívásaid jelenleg? Sok kis apró probléma, vagy esetleg egy új, nagyobb projekt kivitelezése?

Jelenleg a második budapesti tanműhelyünket tervezzük megnyitni. Ez sok új kihívást rejteget, például, hogy sikerül e új marketing eszközök bevetésével kétszer annyi tanfolyamost bevonzzani.

Hogyan állsz az időbeosztással? Mindenre jut időd?

Rugalmasnak kell lenni. A férjemmel általában előző este átbeszéljük a másnapot, hogy minden stimmeljen. Azt szoktam mondani amire az ember igazán akar, arra szakít időt. Például járok hastáncolni, de csak este így a munkaidőből sem veszek el, és a családdal is együtt tudom tölteni a délutánt.

Kik támogatnak és hogyan? Mennyire érzed szükségét a támogató közegnek?

Először is a sokszor emlegetett férjem. Azt nem állítanám, hogy a környezetem is. Sok év kellett és a siker látható jelei, hogy a környezetünk is elfogadja, hogy ennyire másképp élünk, mint megszokott. Például itthon dolgozunk, és együtt, és ez nekünk jó.
Ezen kívül sokáig magányosnak éreztem magam olyan szempontból, hogy senki nem értette pontosan mit csinálunk. Amikor megkerestem hasonló weboldalakat “üzemeltető” nőket, köztük Téged is Rita, az egy fontos fordulópont volt az életemben. Alakult egy mastermind csoport. Hatalmas dolog, hogyha történik valami jó, akkor van kivel megosztani,  és ha problémám van, akkor azonnal kapok jótanácsokat.

Hogyan fejleszted magadat és a vállalkozásodat? A kettő összefügg egyáltalán?

Abszolút. Minden nap tanulok valami újat, vállakozásról, az emberekről, magamról.
Nekem mindig ott a táskámban az mp3 lejátszó tananyagokkal, hasznos beszélgetésekkel stb.
Rendszeresen járok konferenciákra, és minden alkalmat megragadok, hogy nálam sikeresebb emberekkel beszélgessek, és magamévá tegyem a gondolkodásmódjukat.

Hogyan szeretnél élni öt év múlva?

Szeretném ha akkor már két gyerekem lenne. Továbbra is csak olyan munkát szeretnék végezni, amit szeretek. Ugyan ilyen sokat szeretnék együtt lenni a családommal.
Addigra remélem családi házban fogok lakni, és bízom benne, hogy új kihívások is megtalálnak, amiben kipróbálhatom önmagam.

Információk a vállalkozónői fórumról és a február 1-ig érvényes ajándékokról >>