HősNők vállalkozói szféra

Válságkezelés gyakorlati oldalról

Segítség, semmi sem úgy sikerül, mint terveztem! – ismerős gondolat?

Most szeretnéd hallani a jó hírt, vagy a végén? Najó, kegyes leszek. Ha úgy érzed, hogy semmi sem úgy sikerül, mint tervezted, akkor nagyon jó úton jársz! Ugyanis legalább terveztél! Nyilván, akiktől távol áll ez a jó szokás, nem így fogalmaznak: “Semmi sem úgy sikerül, mint ahogy terveztem!”, hanem inkább így: “az egész világ összeesküdött ellenem, és még itt van ez a nyavajás válság is a nyakamba!”

Az utóbbi napokban, teljesen véletlenül, három olyan nővel is összefutottam, akik annak idején – néhány évvel ezelőtt – saját szépségszalont üzemeltettek, de mára már valami egészen mással foglalkoznak. Az egyiküknek betegség miatt kellett búcsút mondnia a saját üzletének. Sajnos nem időben szállt ki – nem adta el a szalont -, hanem a betegeskedése alatt egyre rosszabbul ment, míg végül veszteségessé vált.
A másik két hölgy elköltözött abból a városból, ahol a szalon üzemelt, és mindketten úgy gondolták, úgy tervezték, hogy az új lakhelyükön újra kiépítik a klientúrát, ahogy annak idején az elsőt is.

Nos, nem sikerült. Úgy vettem ki a szavaikból, hogy sajnálják a régi szép időket, és sajnálják, hogy a változással kapcsolatosan fellépő válságra nem készültek fel, de egyikük sem szomorkodott.
Megmaradtak vállalkozó szellemnek. Ma, amikor a társadalom nagyobbik hányada még mindig a politikai erők jótéteményében hisz, már az egy óriási fegyvertény, hogy ha valaki megmarad vállalkozó szelleműnek. Nőként meg pláne.

Mi okozhat válságot egy vállalkozásban, és hogyen lehet ezt kezelni?

Azok, akik együtt lélegeznek a vállalkozásukkal, azok tudják, hogy néha lehetnek olyan időszakok, amikor szinte minden nap egy válság, és minden nap válságstábra van szükség. (Még, ha egyedül vagyunk is, akkor is stábba rendeződünk .) Ez tipikusan az a szituáció, amikor állandó tűzoltás folyik a cégben, és mindig csak a legsürgősebb dolgok vannak elintézve, mert az előrelátásra, előre gondolkodásra már sem kedv, sem energia, sem kapacitás nem marad.

Általában a vállalkozások indulása és az utána következő – nagyon hosszúnak tűnő – néhány hónap, az a túlélésről szól. Menet közben kerül elő egy csomó olyan probléma, amiről NEMvállalkozóként még tudomásunk sem lehetett, és az ügymenet is sokkal nehézkesebb, döcögősebb, mint terveztük (képzeltük). A vevők meg valahogy mégsem állnak sorba, bezzeg, mikor fűnek-fának meséltük az ötletünket, akkor még mindenki ujjongott, hogy “hurrá, de jó, hogy lesz ilyen nálunk is, majd jövök hozzád kuncsaftnak!”. Vagy az online verzióban, mikor félénken felvetetted egy fórumon, hogy “mit szólnátok, ha indítanék egy ilyen oldalt? Szerintetek szükség van rá?” – akkor mindenki egyöntetűen állította, hogy IGEN!, de a látogatók csak látogatnak, a vásárláskor pedig inkább máshova kattintanak…

Tehát, az indulás utáni nehézségeket követi a “nincs elég vevőm” probléma. Ennek szorosan nyomában lohol a “huhh, már annyi a vevőm, hogy alig tudom őket kiszolgálni, de annyi MÉG nincs, hogy valakit felvegyek magam mellé!”. És így tovább, a vállalkozás fejlődésének minden egyes lépcsőfokén.

Azért fontos, hogy ezek a válság-pontok felismerhetővé váljanak, hogy felismerhetővé váljanak! Ha észre sem vesszük, hogy konkrétan mi az aktuális legnagyobb problémánk, mi okozza a válságos helyzetet, akkor hogyan akarunk rajta segíteni?

Éppen ezért, akár hol is tartunk a vállalkozással, akár mi is a problémánk, mindig ez legyen az első kérdés, amit felteszünk egy fehér papír fölött csücsülve: Mi a gond? (Vigyázat, ne az okkal foglalkozz első körben! Azt ráérsz 5 perc múlva is kinyomozni! Először a problémát fogalmazd meg, világosan!)

Ehhez segítség:

Mi a legnagyobb gondod?
Mi nem hagy békében aludni éjjel?
Mi miatt aggódsz folyamatosan?
Mi nyugtalanít folyamatosan?
Mi frusztrál?

ÁLLJ! Most nem tíz problémát kell felsorolnod, hanem egyszerre csak egyet!

Ha meg van egy súlyos probléma fogalmazva – Nincs elég bevétel, például -, akkor lehet egy új fehér lapot nyitni, a következő fejléccel:
A kevés bevétel okai lehetnek:
- és itt egy hosszas felsorolás következik.

Igen, hosszas. Mert az egészen biztos, hogy a válságos helyzetre nem csak egy dolog hat. Nem is kettő, nem is három, hanem rengeteg. Ha nem jut eszedbe saját konkrét vállalkozásodat tekintve ok, ami hathat a bevétel elmaradására – nem jut eszedbe, mert például olyan szinten vagy érzelmileg érintett, hogy már nem tudod hideg fejjel nézni a dolgokat -, akkor próbáld mások vállalkozását példaként venni, és onnan okokat csenni.

Nagyon fontos – és ezen szoktak elcsúszni sokan -, hogy ilyenkor nem szabad önigazolást keresni. A tények azok tények természetesen, de ne ilyenkor akard alátámasztani valami körmönfont teóriával, hogy miért döntöttél anno jól, amikor kombájngyártásba kezdtél… (Tudnék eszementebb példát is hozni női vállalkozói körből, de akkor az illető magára ismerne .) Lehet, hogy nem döntöttél jól. És akkor mi van? A rossz döntés az csak egy rossz döntés. Biztos, volt mellette millió jó is .

Tehát a probléma feltárása a probléma feltárásából álljon, és ne a probléma elfedéséből!

Ha megvan legalább 10-12 dolog, ami hatással volt a jelenlegi, általad válságosnak ítélt helyzetre, akkor próbáld megtalálni azt a hármat, ami a legtöbbet nyomja a latban. Azokkal kell most foglalkoznod. Nehogy a nehézségi fokuk miatt elsumákold, és a könnyebb végét akard megfogni a dolognak! Most akkor feltárunk, vagy simítunk?

Folytassuk példánkkal: nincs elég bevétel, és egyre csökken. (Nem kell forintra pontosan meghatározni a problémát, de meg lehet!)

Mi hathat a bevétel nem kellő mértékű mennyiségére, és folyamatos csökkenésére?

- Kevés a vevő? (erre kapásból vagy 15 féle dolog hathat még)
- Alacsony áras a termék, és nem fogy elég belőle?
- Túl magas az ár, és semmi nem fogy belőle?
- Kicsi az árrés?
- Nincs optimális raktárkészlet?
- Hosszú a szállítás átfutási ideje?
- Nem akarnak fizetni a vevők?
- Kevés a termék? (nem elég széles a paletta?)
- Túl sok a termék? (bőség zavara?)
- Elveszítetted a kontrollt?
- Netán elveszítetted a motivációd?
- Megváltozott a piaci környezet? (Ezzel tavaly-idén sokan szembesültek, még én is.)

Nyugodtan megfogalmazhatod a saját szavaiddal, kerek, egész mondatokban a lehetséges okokat. De írhatod akár vázlatosan is, ahogy neked tetszik. De ÍRD!
Ezek után nyomban kezdd el felvázolni a megoldási lehetőségeket is. Számozd be az okokat, és a számok alapján válaszold is meg, hogy mi lehet a megoldás. Ne kifogásokat keress (alacsony áras a termékem, a piac nem tűri el a magasabb árat), hanem a megoldást! (Bár alacsony áras a termékem, és kevés is fogy, de mi lenne, ha kitalálnék mellé valamilyen szolgáltatást, vagy kapcsolódó terméket?)

És így sorban.

Itt szeretném felhívni a figyelmedet arra, hogy még véletlenül sem a “nincs elég pénz” problémát vettem elő, holott ez a legtipikusabb. Ugyanis ez olyan megfoghatatlan, olyan semmitmondó problémafelvetés, amivel foglalkozni sem érdemes. Aki csak eddig jut el, az semmit sem tud a vállalkozásról. A problémák mindig konkrétak kell, hogy legyenek, máskülönben megoldódnának maguktól is, nem igaz?

Eljutottunk oda, hogy összegyűlik legalább annyi ötlet és megoldás, mint ahány problémakiváltó tényező létezik. De lehet, hogy megszáll az ihlet, és még több ötleted támad a javításra, szorosan a konkrétumoknál maradva. Ha ezeket le is írod, akkor a jó isten sem ment meg attól, hogy változtass. Igen, ugyanis most kizárólag a változás előkészítéséről és szükségességéről volt szó.

Ha valamilyen válság üti fel a fejét, akkor egészen biztos, hogy változásra van szükség. Lehet, hogy csak pici korrekcióra, de az is lehet, hogy gyökeres reformokra. Azért kell felírni a konkrét problémát, és a rá ható összes – általad ismert – tényezőt, hogy lásd: mekkora kihívás előtt állsz. Mert nem mindegy, hogy rövidnadrágban és magassarkú papucsban indulsz-e a csatába, vagy pedig felkészülve, teljes fegyverzettel és páncélzattal.

Reader's Comments

1. Erdei-Gulyás Gabriella | February 25th, 2010 at 10:03 am

   Gyönyörűen összefoglaltad. Köszönjük Rita!

2. nagymarcsi | March 5th, 2010 at 11:30 am

   Ez egy szemléletmód amit miért is nem oktatnak már az óvodában is mindenkinek? Hogy egy félelmetes ködben vakon tapogatózás helyett magáévá tehetné mindenki a képletet, hogy külső segítség nélkül is akár, gyorsan és biztosan megtalálná a kivezető ösvényt a saját mocsarából.
   Nem is tudom, lehet hogy akkor kevésbé lennénk jól edukált fogyasztók – egyéni és céges szinten?

3. Szalkai Titi | March 5th, 2010 at 2:22 pm

   Nagyon tetszik a cikk, köszönöm!

   A napokban beszéltem a páromnak arról, hogy aggódok miatta: júliusban lejár a GYED-em, és onnantól valamit ki kell találni a pénzszerzésre. Szerintetek mi volt a válasz?

   “Ne aggódj, anya, majdcsak lesz valahogy.”

   Ettől a mondattól nekem már kiskoromban is felállt a hátamon a szőr, mert a szüleim is ilyeneket mondtak. Szerintem ez CUMI! Lehet, hogy a másik megnyugtatására használják, de hogy bizonytalanságérzetet szül az emberekben, az is tuti. Soha nem hangzott az el, hogy no, akkor üljünk le, írjuk le mi a baj, hogyan is tovább, milyen lehetőségeink vannak, tervezzünk.

4. Vidi Rita | March 11th, 2010 at 8:24 am

   Marcsi, biztos! Maximálisan igazad van!
   de nem csak kevésbé edukált fogyasztók lennénk úgy, hanem kevésbé edukált szavazók is…
   minden ember számára szinte életbe vágóan fontos az, hogy TUDJON.
   néha rossz rájönni az igazságra, meg arra, hogyan működik körülöttünk a világ, de aztán ha már tudjuk, lehet stratégiát felállítani. Amíg ez nincs meg, addig tényleg csak a ködben suhanunk, lekapcsolt lámpákkal… Arra, amerre másoknak jó, de nekünk biztosan nem…

   Titi, tervezz egyedül
   Nálunk egyébként én vagyok olyan, aki azt mondja: Ne aggódj, majdcsak lesz valahogy. Csakhogy én ilyenkor pontosan tudom, hogy hogyan lesz az a valahogy.

5. Hédi | March 12th, 2010 at 10:55 am

   Sziasztok!

   Annyira tetszik a cikk, és a válságkezelés ötlete, hogy meg fogom ezt csinálni egy kicsit másképp, mert nekem családi válságom van. Rögtön eszembe jutott, ahogy olvastam, hogy hoppá…talán jobban látnám a helyzetemet/helyzetünket, ha megcsinálnám ezt a gyaksit! Talán eszembe jutna más megoldás is a jelenleginél! Éljen a kreativitás! )

   Köszi Rita! :*

Leave a Reply