HősNők vállalkozói klub Vidi Ritával

Amiről senki sem szeret beszélni – 2. rész

Az illegalitás, és ami mögötte van

Mindig, mindenki elszörnyűlködve nézi az APEH, évente kiadott adóslistáját, sőt, vannak, akik számológéppel a kezükben próbálják megsaccolni, hogy “ha 250 milliós nagyságrendben csaltak el ÁFÁ-t az illetők, akkor vajon mennyit tettek zsebre?”.

Ha hiszed, ha nem, senki nem születik ÁFA- vagy adócsalónak. Borzasztóan ritka az, hogy valaki(k) úgy indítanak vállalkozást, hogy nyilvánvalóan csalásra, csalás sorozatra alapozzák az üzletet. (Természetesen vannak ilyenek is szép számmal, de ők nem olvassák ezt a hírlevelet, az biztos…). Az igazság az, hogy nagyon gyakran teljesen ártatlannak induló, naiv üzletemberek-üzletasszonyok válnak a feketelista résztvevőivé. Ez az egyik trend. A másik pedig az, hogy éveken, évtizedeken keresztül tisztességes üzletek egyszer csak átkapcsolnak az illegalitásba. Hogy hogyan és miért? És egyáltalán, miért beszélünk erről itt és most? Mert ha nem vigyázol, legközelebb te is az adóslistán találhatod magadat, az ÁFA-csalók körében. Nem hiszed? Te tisztességes vagy? Most még igen… És remélhetőleg a levél végére érve meg is erősödsz a tisztességedben, mert látni fogod, hogyan “működik” a csalóvá válás, és lehetőséged lesz elkerülni!

Kikből válhat adócsaló?

Rossz hírem van: bárkiből. Belőled is, ha nem vigyázol. Ugyanis ez nem egy veleszületett rendellenesség, ez nem eredendő rosszaság, hanem elkezdődik a folyamat egy apró mozzanattal, amikor válaszút elé kerül a vállalkozó, és onnan vagy a tisztességesség, vagy a feketegazdaság felé vezet az út. Ráadásul bármi is a döntés lényege, a jellemünk, az agyunk, a gondolkodásmódunk azonnal igazodik hozzá, így visszaút sem lehetséges, vagy csak borzalmas áldozatok árán. Ezért van az, hogy a tisztességesen működő üzleteket nem lehet egyszerűen átkapcsolni a tisztességtelenségbe, és fordítva sem: a tisztességtelen üzletmenetet sem lehet egyszerűen kifehéríteni.

Mi zajlik le ilyenkor az emberben?

Mi, emberek jó véleménnyel vagyunk önmagunkról. Rendes emberek, gondos vállalkozók, felelős családanyák vagyunk. Aztán jön egy szituáció, ami erre rácáfol. Például valaki megkér, hogy írjunk neki számlát valamiről, amihez nekünk semmi közünk nincs. Mi nem szolgáltunk ki vevőt, mi nem kaptunk pénzt, sosem hallottunk arról a tranzakcióról. És itt jön az első csapda: gondold csak végig, milyen kép él a vállalkozókról a társadalom fejében? “Ügyeskedés, seftelés, minimálbér, számlagyár, feketézés, stb.”

Amíg nem vagy benne a szituációban, addig úgy gondolkodsz, hogy a társadalmi előítéletek a vállalkozókkal szemben, egyszerűen nem igazak. Te nem tapasztalod. Körülötted mindenki tisztességes.
Amint jön egy kérés – és ez tényleg csak feltételezés, a példa kedvéért -, hogy tegyél egy szivességet, számlázz, vagy bármi, ami picit már törvénytelennek számít, akkor amellett, hogy megmarad az a képed, hogy körülötted mindenki tisztességes, veled együtt, azonnal bekapcsol ez a gondolat: úgyis már elkönyvelték rólam a NEMvállalkozók, hogy adócsaló-ügyeskedő-számlagyáros vállalkozó vagyok, mint mindenki más, hát akkor már nem mindegy, hogy kiadok egy számlát, baráti alapon?

Akár tetszik, akár nem, így kezdődik a romlás! Én tisztességes vagyok. Amikor nem tisztességes dolgokat csinálok, akkor már úgyis mindegy, mert a társadalom fejében az a kép él rólam, hogy tisztességtelen vagyok. Különben is, minden vállalkozó ezt csinálja!

Érzed a gondolatmenetben a csavart? Tisztességes vagyok – de úgyis minden vállalkozó ezt csinálja. Én is vállalkozó vagyok… akkor én is ezt csinálom, amiben semmi rendkívüli nincs, tehát bevállalom, hogy tisztességtelen vagyok. Tisztességes vagyok – tisztességtelen vagyok. Megjelenik egy borzasztó kettősség a gondolkodásmódunkban. Ugyanez zajlik le az alkalmazottakban, amikor úgy gondolnak magukra, mint végletekig lojális dolgozóra a cég iránt, de amint el lehet mozdítani valamit, mert elfelejtették lebetonozni, akkor elmozdítják… Arra gondolnak ilyenkor: mindenki ezt csinálja.

Minden ilyen kettős gondolkodás a lejtőn indítja el az embert. A valóban tisztességesből ebben a szituációban kapcsol át a kapcsoló a vagy-vagy állásba, és a KÖVETKEZŐ tisztességtelen megmozdulás már végleg eldönti a vállalkozó sorsát. Ezek pszichológiai tények, szorosan kapcsolódik a téma egyébként a döntések utáni racionalizáláshoz, amiről a vásárálás pszichológiája című levélben már volt szó.

Hogyan lehet ártatlanul adócsalóvá válni?

A fentiekben a lelki folyamatot vettük végig: elindulunk első lépéssel a rossz úton, de attól még nem válunk rosszá, csak a jóból átváltunk semlegessé. A következő rossz lépés fog minket rosszá tenni. Minden emberre vonatkozik ez, de persze nem ennyire borzalmasan sötét a kép, mert eleinte lehet a dolgon segíteni. Amíg a cég, a vállalkozás könyvelésében nem jelent gubancot ez az egy-két tisztességtelen húzás, addig mindig van visszaút. Amikor az összegek elérnek a cég méretéhez képest egy lélektani határt – ez minden cégnél más és más -, vagy a készpénz mennyiségével kapcsolatban elkezdenek bonyolódni a dolgok, akkor nagyon észen kell lenni, mert ott megálljt kell parancsolni. Tehát NEM SZABAD TOVÁBB HALADNI EZEN AZ ÚTON. Meg kell állni, vissza kell kanyarodni a fehérgazdaság felé. Mert ilyenkor még vissza lehet fordulni. De tudd: minél több szálon zajlik a csalás, annál nehezebb visszacsinálni. Előbb-utóbb bukta lesz a vége, amitől a jó ég mentsen meg minden vállalkozást!

De van itt egy nagyon kellemetlen másik szál is.
Amikor kvázi hirtelen, önhibánkon kívül válunk adócsalóvá. Ez pedig az az eset, amikor kiszámlázunk valamit – mondjuk készpénzes számlán -, a vevő pedig egyáltalán nem fizet. A probléma rögtön duplázódik: a kiszámlázott összeg után be kell fizetni az ÁFÁ-t. Teszem azt, 125ezer forintos tételt számlázol. A vevő nem fizet. Közeledik az ÁFA befizetés ideje. Nem tudsz mit csinálni, mert nem zaklathatod a vevőt azért, hogy fizessen! (A zaklatási törvény védi a nemfizetőket is…). Be kell fizetned a – jelen esetben – 25ezer forintos ÁFÁ-t, a semmiből lényegében. A pénzedet valószínűleg nem fogod látni egyhamar.

Ha egy ilyen eseted van, akkor örülsz, hogy ennyivel megúszod. Ha egyszerre több ilyen eseted van, mert eleve ilyen az üzletmeneted, hogy például utólag fizetnek a vevők, akkor egy csapásra nagyon kellemetlen szituációba kerülhetsz, ha többen is veszik maguknak a bátorságot, hogy nem fizetnek.
ÁFÁ-t bevallani és befizetni ugyanis a kiszámlázott tételek után kell, nem a ténylegesen befolyt összegek után…

Láttam már tönkremenni életeket ez miatt. Az APEH-t nem érdekli, hogy neked nem fizettek. Neked kötelező befizetni az ÁFÁ-t, napra pontosan. Akkor is, ha nincs miből. Ha nem tudod befizetni, megjelensz az ÁFA csalók listáján. Kész, kör bezárult. Így lettél csaló, tisztességesen. Gondolj bele, ez milyen lelki teher. Ilyenkor mi zajlik le az emberben? Bele sem merek gondolni…

Mi a tanulság?

1.) Tanulság: nem szabad elindulni a lejtőn lefelé. Nagyon érett, megfontolt, kiváló üzleti látásmóddal rendelkező vállalkozónak kell lenned ahhoz, hogy egy-két stikli után ne indulj el szélsebesen a lejtőn lefelé. Ha elkezd az üzleted úgy jólmenni, hogy jórészt feketén zajlanak a dolgok, akkor az életben nem fehéríted ki, és a lebukás lehetősége, mint Damoklész kardja, úgy fog a vállalkozásod fölött függeni. A csalássorozat eldeformálja a személyiségedet, elkezdesz CSALÓKÉNT gondolkodni, és minden cselekedeted ezt fogja alátámasztani. Tudod! Az vagy, akinek gondolod magadat!

2.) Tanulság: készpénzes számlát csak akkor adj, ha azonnal fizetnek, még abban a percben! Sőt, már fizettek az előző percben, és tényleg készpénzben. A könyvelőd, és te is, legyetek felkészülve arra, hogy egyszer csak, valaki nem fog fizetni, és ebben az esetben, hogyan akartok eljárni. Megvannak a törvényes lehetőségek a pénz esetleges behajtására, de ha nem teszel semmit, akkor biztos, hogy fizetned kell az állam felé. Egyetlen nem fizetés után is indíthatsz a tartozó cég felé felszámolási eljárást, és el is járnak! Sok minden fejlődött már törvényileg is a körbetartozás elkerülése érdekében, de még mindig létezik, és elég egyetlen egyszerű tartozás egy cég életének megkeserítéséhez.

Tartozni tudnak magánszemélyek is! “Mindjárt hozom a pénzt!” – és többé sosem látod, holott előtte napokig bejárt a boltodba, sőt, ismerősöd az illető.
Az ilyen esetek iszonyatosan meg tudják terhelni az idegrendszerünket. Soha ne adj át úgy árut, hogy nem fizettek előre, mert azok, akik nem fizetnek, azok is pokolian jól meg tudják magyarázni maguknak, hogy miért nem fizetnek! Ezer okot találnak rá, és mind az ezer ok fontosabb számukra, mint az, hogy veled milyen lesz a viszonyuk ezek után… Hidd el, a legkevésbé sem számít senkinek, hogy te, mint vállalkozó, hogyan élsz meg. Mert a társadalom ügyeskedőnek, számlagyárosnak tart. Hogy is tartja a mondás? Na, innen szép nyerni . Nem vagy bűnöző, nem vagy adócsaló, nem vagy számlagyáros. De nagyon ügyelned kell arra a jövőben, hogy a körülmények soha ne tereljenek ebbe az irányba.

A legtöbb vállalkozó mit sem törődik a lelki mozgatórugókkal. Fogalma sincs, kívülről nézve, mi játszódik le benne, a kétséges szituációkban. Mindenki, minden cselekedetét helyesnek tartja, ha esetleg valami véletlen folytán helytelennek tartaná, akkor úgy gondol azokra, hogy “levontam a tanulságot”. De ez önáltatás.

A megelőzésben, és a tudatosságban rejlik az erő. Előzd meg, és mindig legyél tudatos!

Vélemény?

Reader's Comments

1. Borsányi Andrea | February 19th, 2010 at 11:56 am

   Az illegalitás kibontakozásának még egy útja-módja van – és az is adócsalási kategória -, a számla nélküli teljesítés, azaz a valós bevétel eltitkolása, a beérkező készpénz szabályszerű bizonylatolásának elmulasztása.
   Magyarán: ha készpénzes ügyleteknél nem adsz számlát, vagy nyugtát, illetve nem ütöd a pénztárgépet.

   Szerintem ezt talán még sikamlósabb téma, mert… nos, talán ahhoz tudnám hasonlítani, mint ahogyan az alkoholfogyasztást elfogadjuk “legális kábítószerezésnek”. Aki alkoholistává válik, az tulajdonképpen egy legális tevékenységből (helyettesítsd: bejegyzett vállalkozás) téved egy “súlyosabb” útra – és most szándékosan nem minősítem feketén vagy fehéren a dolgot.

   Szóval ez valahogy hallgatólagosan elfogadott dolog az emberek között (vásárlói, eladói oldalon egyaránt). Az a vállalkozó, aki más módon nem verekszik meg a versenyképességéért – aminek különböző okai lehetnek, és mindjárt pontosabban is elmondom, mire gondolok -, annak ez a legkézenfekvőbb, bár kétségtelenül kockázatos eszköz arra, hogy annyit profitálhasson a vállalkozása, amennyiből fenn tudja tartani, működtetni tudja.

   Csak hogy tiszta legyen, hogy miről beszélek: a legtöbb, a bevételét így vagy úgy eltitkoló vállalkozás nem extraprofitra akar ezzel szert tenni. Hanem aközött egyensúlyoz, hogy vannak egyrészt a nyomott piaci árak (aminek hajtóereje az árverseny és a vevői alku), másrészt az üzlete fenntartásához szükséges bevételek, amit ezekből a piaci árakból próbál meg kihozni.
   És hogy miért nem harcol azért, hogy ne nyomott árakon kelljen dolgoznia? Miért nem veti be a csapból is folyó marketing fogásokat, és más, a versenyképességet segítő módszereket? Mert ahhoz több erőfeszítésre lenne szükség – és sok kisvállalkozó a napi x óra hajtás után ezt már nem teszi bele.

   Értsd: nem kiállítani egy számlát, egy olyan helyzetben, amikor nem tűnik kockázatosnak (ismerős vevő, és nem APEH ellenőr), ezt a lehető legegyszerűbb választaniuk. Ehhez nem kellett új dolgokat megtanulni, plusz energiákat mozgósítani. Legfeljebb majd a vállalkozó sem kér számlát a beszerzéseiről, és akkor nem borul fel a beszerzés-eladás mennyiségének egyensúlya. Az ilyesmiben nagyon leleményes az ember, csak azért, mert neki így egyszerűbb…

   Lehet mondani, hogy “az ilyen nem való vállalkozónak”. Vagy “aki nem tud olyan áron dolgozni, hogy abba az adóterhek is bele legyenek kalkulálva, az nem jó vállalkozó”. Sőt, azt is lehet mondani, hogy “ezzel csak maga alatt vágja a fát, ha nem teszi jobbá a cége működését, nem orvosolja az állandó hajtást, az a saját rovására megy” és a többi.

   De gondoljunk csak bele abba is, hogy kik ezek a bevétel eltitkoló mikrovállalkozók: a legtöbbjük nem valami nagyívű gondolatra, elhatározásra, szakmai magaslatokra építő, a cégére önérzetes üzletember. Sokuk az egyszerű sarki kisboltos, virágárus, takarítónő, zöldséges… a helyi kereskedőink-szolgáltatóink, akiknek a jobb vállalkozóvá válás nem szerepel a fejükben.

   Ez lehet hogy hiba és hiányosság, ám ők működtetik azokat az üzleteket, ahol vásárolsz, és amit te nem csinálnál, mert piszkos, vagy mert hajnalban kell kelni, vagy mert a hidegben kell állni, vagy mert nehéz fizikai munka, vagy…
   De az azért jó, ha zöldségért, friss kenyérért, süteményért nem kell minden áldott alkalommal a teszkóig elfurikázni, hanem elég csak kiugrani egy utcányira, ha úgy adódik. Arról nem is beszélve, hogy a kisipari szolgáltatásokat (cipőjavító, fodrász, varrónő, stb.) kizárólag az ilyen egyéni, mikro- és kisvállalkozók végzik, ott nincsenek “helyettesítő” nagyáruházak.

   Ezért én nem kérdőjelezem meg az ilyen kis cégek létjogosultságát – inkább azt mutatom meg az ügyfeleimnek, mi az értelme a “jobb vállalkozás építésének”, milyen eredmények érhetőek el, hogyan érhet el nagyobb hasznot vele. És lehetőleg annyira egyszerű módszerekkel, ami felveheti a versenyt a semmiről-nem-adok-számlát tevékenységgel.

   (Rita, remélem nem gond, hogy ezzel a hosszabb fejtegetéssel kiegészítettem az illegalitás témát )

   Sok sikert mindenkinek, és törekedjetek a “kényszermegoldások” helyett a jobb, okosabb vállalkozásra,

   Borsányi Andrea
   az Okos Vállalkozás blog tanácsadója
   a HősNők vállalkozási szakértője

2. vidirita | February 24th, 2010 at 9:06 pm

   Andrea, ezer hálám, hogy ezt így kifejtetted, kiegészítetted!

   Annyit tennék még hozzá, hogy valóban, a sémaszerűség egyértelműen megfigyelhető a vállalkozások ügymeneteiben. Ugyanott hunyunk szemet, ugyanott emeljünk fel a hangunkat az érdekeinkért, stb. Eltanuljuk, hogy “ha erről nem adok számlát, akkor az lesz, hogy…”. És nem lesz semmi különös (kivéve, ha tényleg egy APEH brigádba szalad bele az ember).

   Sosem ítélek el senkit ilyesmiért. Volt olyan, hogy üzelethelyiséget kerestünk, és a bérleti díj számla nélkül volt értendő… Mi nem akartuk számla nélkül. Kértük a tulajt, hogy tegyen hozzá még annyit, hogy számlát tudjon adni, de megmaradjon neki tisztán annyi, amennyit számla nélkül akart. Nem volt rá hajlandó. Ez már túlmutatott a sémáján.

   Én nagyon bizakodó vagyok, mert még fiatal a vállalkozói kultúra nálunk, tehát csak fejlődni lehet .

3. BakoneVikica | September 8th, 2010 at 6:23 am

   Sziasztok!

   Érdekes volt ezt így egyben látni. Aggódom magamért. Nincs még vállalkozásom, de “ízlelgetjük” a témát itthon. Ugyanakkor egy egyesület pénzügyeit én “írom”.
   Sajnos nem igazán úgy zajlanak a dolgok, ahogy annak lennie kellene, viszont a könyvelésem mindig rendben. Egy ideig harcoltam, aztán felvettem azt a hozzáállást “intézzétek, nekem adjátok a számlákat úgy, ahogy el kell vele számolnom és hagyjatok ki a dolgokból.”

   A lecke alapján aggódni kezdtem: ha itt szemet hunyok a dolgok felett, a sajátomnál is várhatom magamtól ezt a hozzáállást?

   Igazából nincs sok ráhatásom a dolgokra, az egyesületünk a lét/nemlét szélén lavíroz és vállalkozók intézik a valós pénzügyeket. Szerinted?

4. BakoneVikica | September 12th, 2010 at 8:02 am

   Rita!

   Ritkán jársz erre! Várok vmi választ!

5. vidirita | September 14th, 2010 at 11:44 am

   Vikica, a válasz pofon egyszerű: tanulsz az eddigi tapasztalataidból, vagy nem tanulsz?

Leave a Reply