„A könyvelő nem neked dolgozik, hanem az államnak!”

Te egyetértesz ezzel? Belenyugszol ebbe?

milyen a jó könyvelő?

Elfogadod, hogy a könyvelőd a szükséges „rossz”, a kötelező elem – egyedül nem bírnád, még ha értesz is hozzá, elvégre, ha te könyvelsz, akkor ki fog közben vállalkozni, innovatív lenni, döntéseket hozni, kockáztatni, sikereket elérni, kudarcokból tanulni? – ami megkerülhetetlen, és ha már egy fokkal jobb ember az ördögnél, akkor nyugodtan dőlsz hátra, hogy legalább a könyvelésed rendben van?

Komolyan van még vállalkozó Magyarországon, aki beletörődik abba, hogy az elsőszámú közellenség beépített embere dolgozik a cégével, ahelyett, hogy arra törekedne, hogy építő – cégépítő – legyen a kapcsolat a könyvelővel?

Ha úgy gondolod, hogy a könyvelőd nem neked, hanem elsősorban az államnak dolgozik, az állam érdekeit nézi a vállalkozásod érdekei helyett, akkor most azonnal zárd be az ablakot, és nehogy tovább olvass!

De ha úgy gondolod, hogy a könyvelődnek igen is neked/veled/érted kell dolgoznia, akkor maradj velem, és vegyél részt egy kis mókában.

Milyen a jó könyvelő?

Szerintem minden felelős vállalkozás szembesül azzal, hogy ha a könyvelője nem vállalkozó szemléletű, akkor óriási gondok vannak.
Ha alkalmazotti szemléletű egy könyvelő, akkor a következő kellemetlen mellékhatásokkal kell számolni:

-          Problémaelkerülés – alkalmazotti szemléletűek ritkán szeretik a kihívásokat, ezért nagy ívben kerülik is ezeket. Ha bármilyen probléma adódik, akár szakmai, akár személyi, akkor azt a szőnyeg alá söprik megoldatlanul, sőt, rosszabb esetben hallgatnak is róla, mint a sír. Szeretnél olyan könyvelőt, aki a szőnyeg alá söprögetésben a legjobb, hogy aztán évek múltán szembesülj például adótartozással?

-          Ötlettelenség – az alkalmazotti szemléletű könyvelők a jól bevált – akár évtizedes – sémákhoz ragaszkodnak, ami azt jelenti, hogy képtelenek lépést tartani a mai modern vállalkozók igényeivel, de mivel ők az egyik legfontosabb kontroll a vállalkozás életében, ezért kimondottan fékezőerejűek a maradiságukkal.  Vajon melyik vállalkozásnak van szüksége fékekre?

-          Motivációhiány – az alkalmazotti szemléletű könyvelőknek a munka az csak munka, robot, dolog, pénzkereseti eszköz, és emiatt lelkesedés nélkül, rutinból végzik a feladatukat, mert az jár a legkevesebb energia befektetéssel. Nincs motivációjuk a fejlődésre sem, így jó eséllyel nemcsak alkalmazotti a szemléletük, hanem szakmailag is elavult. Hogyan lehet felismerni a motiválatlan könyvelőt? Ha 10 kérdésedből 5-re az a válasza, hogy „Nem tudom.”, vagy „Ezt nem lehet.”, akkor még arra sincs motivációja, hogy utánanézzen az aktualitásoknak. Kell ez neked?

-          Felelőtlenség – bár azt hihetnénk, hogy a könyvelői szakma az maga a megtestesült felelősség, de ha valaki alkalmazotti szemléletűként űzi, akkor alapvető az, hogy nem vállalja, illetve hárítja a felelősséget. Mindenki hibázik, emberek vagyunk. De tapasztalhattad már a saját bőrödön, amikor rosszul döntöttél, vagy alapvetően rosszul közelítetted meg a dolgokat, és azok rosszul sültek el – miért is sültek volna el jól, igaz? -, akkor nem kezdtél a házastársadra, a barátaidra, a szomszédra, a kormányra mutogatni, hanem azt mondtad: Hát, ezt elszúrtam, igyekszem helyrehozni/tanulni belőle. A felelőtlen könyvelőt onnan ismered fel, hogy ha bármi hibájára fény derül, akkor nem azt mondja, hogy „jaj, bocs, ez az én hibám, de jóváteszem/kijavítom/korrigálom/vállalom a felelősséget”, hanem valami hasonlót (vállrándítás kíséretében): ez van sajnos… vagy: más is járt már így… vagy: még jó, hogy nem lett nagyobb baj… Kezdheted kibérelni a vállalkozásod sírhelyét, ha többször is előfordult már, hogy ilyeneket mondott a könyvelőd!

-          Segítőkészség hiánya – Az alkalmazotti szemléletű könyvelők ritkán lépik túl saját hatáskörüket, és amikor valamilyen hozzájuk szorosan nem kapcsolódó, de gyaníthatóan a tapasztalatából kifolyólag általa már látott problémáról kérdezed, akkor ez a válasz: Saaaajnos ebben nem tudok segíteni. – majd gyorsan eltereli a szót valami érdektelen témára. Minek neked ellenség, ha ilyen könyvelőd van?

-          Szegénységtudatos könyvelő – ó, hát ez a legszebb, mikor a pénzt a könyvelő kimondottan utálja, és/vagy megveti a gazdagokat, kizárólag vagy-vagy esetekben képes gondolkodni az is-is esetek helyett, folyton panaszkodik, de a véleményét nem vállalja fel nyíltan, mindent a sorsra és rajtuk kívülálló körülményekre fognak (persze a véletlen sikereket teljes mellszélességgel vállalják), félnek a veszteségtől, ahelyett, hogy a nyereségre koncentrálnának, és így tovább. A szegénységtudatos könyvelő szegénnyé fogja tenni a cégedet. Ezért vállalkozol, hogy szegény légy?

-          Szakmailag szerény érdemekkel bír – Az már a dolgok netovábbja, mikor a könyvelőről kiderül, hogy szakmailag instabil, de mit is várhatunk egy alkalmazotti szemléletű könyvelőtől? Miért is képezné magát a kötelezőn túl? Miért is olvasna szakmai lapokat? Miért is járna továbbképzésekre? Miért is konzultálna nálánál tapasztaltabb, okosabb tanácsadókkal rendszeresen? Miért is lenne könyvelői közösségek tagja? Hát ki fizetné meg azt neki, ugye?

Ezzel szemben milyen a vállalkozó szemléletű könyvelő? (Vagyis a JÓ könyvelő)

-          Megoldáscentrikus

-          Innovatív, de közben megfontolt

-          Motivált és lelkes

-          Vállalja a felelősséget (szerződésben is)

-          Segítőkész, jóindulatú

-          Gazdagságtudatos

-          Szakmai hozzáértéséhez kétség sem férhet

Ezek a legalapvetőbbek, amik eszembe jutnak, de mindezeket azért tartottam külön cikkre érdemesnek, hogy emlékeztesselek: a te felelősséged, hogy milyen a könyvelőd. Te döntesz, te mérlegelsz, te vagy a góré.

Te mit tennél még hozzá?
Milyen tapasztalataid vannak könyvelőkkel?
Volt rá példa, hogy nem voltál megelégedve és könyvelőt váltottál?
Oszd meg velünk a véleményedet!

Mielőtt még rávetnéd magad a listára és a feladatokra: két dolgot azonnal ki kell verned a fejedből.

1.) Az embereknek nincs pénzük… - Ez a gondolat csődbe viheti a vállalkozásodat. Ha abban hiszel, hogy az embereknek nincs pénzük, vagy ha van is, biztosan nem nálad fogják elkölteni, akkor minek vállalkozol? Akkor menj el alkalmazottnak, mert sosem fog növekedni a bevételed.
Az embereknek van pénzük, és szeretnék nálad elkölteni. Pont.

2.) Az én cégemre/üzletemre ezek nem alkalmazhatóak. A kiselőadás alatt egy, az autóbontó iparban, és egy, a tüzijáték iparban tevékenykedő vállalkozások képviselői jelezték, hogy ők nem tudják elképzelni, hogy például új vevőket tudnának szerezni, vagy, hogy a régieknek el tudnának adni, vagy, hogy a piacukat tudnák bővíteni.

Az lesz, amit gondolsz: A saját vállalkozásod jól felfogott érdekében gondolj arra, hogy rád minden, amit itt alább felsorolok, IGAZ. Minden vállalkozás tudja növelni a bevételeit, ugyanis minden vállalkozásra igaz az, hogy csökkenhetnek a bevételei. Tapasztaltál már hasonlót, igaz? . Nos, ha valami csökkenhet, akkor növekedhet is. Az okosak nekifognak növelni a jó dolgokat, jelen esetben a bevételeket.  A buták csak pislognak.

Legalább döntsd el azt, melyik csoportba akarsz tartozni!

Bevétel növelés -> profit növelés

• Mielőtt növelnénk a bevételeket, vizsgáljuk meg a bevétel-kiadás viszonyát, nehogy a bevétel növelése egyben a csőd közeledtét is jelentse!
• Vizsgáljuk meg a bevételünk profit tartalmát, és növeljük ennek arányát: pl. alkudjuk le a költségeinket, szerezzük be eszközeinket, termékeinket olcsóbban.

Ezek után lehet növelni a bevételt. Hogyan?

1.       Piacépítés – piac az, akiknek el tudsz adni. Nem a célcsoportod a piac, hanem azok, akik meg is vennék a termékedet. Na, ezt kell növelni.

2.       Pozícionálj pontosabban: ha szinte nevén tudjuk nevezni a potenciális ügyfeleket, akkor könnyebben el tudunk adni, tehát nőhet a bevétel, különösebb kiadásnövekedés nélkül.

3.       Pozícionálj nem pontosan: ha túl szűk a szegmens, kizárunk egy csomó potenciális vevőt. Pl. ha nőknek kínálod, kimaradnak a pasik.

4.       Több új vevő szerzése – több új marketingcsatornával, intenzívebb kampánnyal, stb.

5.       Régi vevőknek újra eladás, rendszeresen.

6.       Kosárérték növelés – upsell-lel, egyéb termék ajánlással, stb.

7.       Ha terméket vagy szolgáltatást értékesítünk, készítsünk infóterméket – vagy alacsony áron, belépő termékként, vagy ajándékként, vagy magas áron, afféle „kézen foglak és elvezetlek a célig” céllal.

8.       Ha kizárólag infótermékben  utaznánk, szerezzünk be kapcsolódó, de kézzel fogható termékeket is, vagy ajánljuk másokét, jutalékért.

9.       Keresztmarketing segítségével csapjunk le mások vevőire – persze ez esetben a mi vevőinket is át kell engednünk.

10.   Törj be új piacra: ha eddig a prémium kategóriában voltunk, kicsit lebutított változatban adhatjuk jóval olcsóbban, a “szegényebb” rétegeknek, más marketinggel. És fordítva is!

11.   Bővítsük a portfóliót, kapcsolódó termékekkel és szolgáltatásokkal. (Vigyázat, agyonvághatja a pozícionálást) Ha túlságosan széles portfóliót alkalmazunk, inkább nyissunk új üzletet.

12. Írj össze 30 módszert – még ma kezdd el -, amivel növelni tudnád a saját bevételedet!

13. Minden nap legalább 1 órát csak ezzel foglalkozz: mennyi bevétel volt előző nap, mennyit szeretnél holnap, és tűzz ki feszített célt. Ha egy hónapban félmillió a bevételed, egy év múlva teljesen reális a havi 2 milliós bevétel. (Vagy ennél több.)

Minden nap, a bevétel kalkulálása és tervezése közben, tartsd a szemed a kiadásokon is! Olyan nincs, hogy csak a bevétel nő, a kiadások meg nem (lásd pl. bankszámla forgalmi jutalék, vagy megnövekedett volumen esetén a plusz alkalmazott, alvállalkozó díja).

November 27-én szemináriumot tartunk Pénz. Pénz? Pénz! munkacímmel, pénzügyi és pénzügyi önismereti szakértőkkel. (Még ne keresd, majd írok, ha lehet már jelentkezni.) Aki ismer, az tudja, hogy szeretem a pénzt. Vállalkozó családban nőttem fel, ahol természetes volt a rengeteg munka, és a munka függvényében a rengeteg pénz is. Gyerekként megtanultam, hogy a pénz jó dolog, a pénz szükséges dolog, de ha nincs, akkor sincs semmi probléma, mert nem a pénz boldogít, hanem az, amire általa lehetőséged adódik. Ha jól használod. Mert a pénz még mindig eszköz, nem pedig cél.

A kalapács is eszköz. Ha rosszul használod, vagy utálod, akkor tele leszel görbe szögekkel, meg véraláfutásokkal. A pénzt is csak annyira kell szeretni, és jól használni, hogy ne okozz magadnak kárt, és előre vigyen a céljaid felé.

Igen ám, de vannak, akiknek a pénz nem eszköz, hanem az Isten. Akiknek olyan alacsony az önbecsülésük, hogy ezt csak pénzzel tudják kompenzálni, mert mindig oda lyukadnak ki, hogy a lényeg a sok pénz, az általa érzett diadal – siker – és minden más másodlagos.

A szomorú az, hogy az ilyen embereknek, akik a pénzért bármire képesek lennének – még etikátlan, urambocsá törvénytelen dolgokra is -, a köztudatban a vállalkozó a szinonimája.

Erre mondja a szakirodalom, hogy „innen szép nyerni”.

Honnan lehet felismerni azokat a vállalkozókat, akik az anyjukat is eladnák 2 forintért?

1. Szeretnek nyilvánosság előtt villogni a bevételeikkel, és azzal, mire költötték.
2. Szeretnek villogni az eladásaikkal, ügyfeleik számával.
3. Úgy összességében a villogás minden tekintetben jellemző rájuk, és most nem a fuxokra gondolok.
4. Ingyen csak akkor adnak – adomány, ajándék, támogatás -, ha azt kellőképpen széles körben kommunikálni is tudják, mert az önzetlenség náluk a PR része.
5. Megjátsszák magukat: ha elhívnál egy ilyen embert kávéra, nyilvánvalóan rádöbbentene, hogy nem kávézik és találkozik csak úgy senkivel, és nem azért, mert nincs rá ideje… Kivéve, ha több pénzt vagy több ügyfelet tudsz virítani, mint ő.
6. Félnek és tartanak a náluknál okosabb, elismertebb szaktekintélyektől, híresebb emberektől. Még véletlenül sem néznek fel senkire, csakis a pénzre!
7. Hasonló mentalitású embereket gyűjtenek maguk köré, rájuk nézve azt érzed, hogy a világ semmi másról nem szólhat, csak a pénzről és a monumentális eredményekről, de aztán remélhetőleg másfelé is nézel és észbe kapsz.
8. A vállalkozásuk elsődleges célja a profit, és a saját kicsinyes céljaik kielégítése. Minden más céljuk csak PR eszköz.
9. Nem ritkaság, hogy megtévesztéssel élnek a profitért. Kiválóan tudják csomagolni a mondókájukat és a terméküket, amit aztán alaposan megnézve kiderülhet, hogy lufi az egész: belül levegő.

10.  Megalomániásak.

Nyilván ennek ellenkezője sem célravezető: nem szerencsés a profit, a bevétel elmaradását holmi üdvözítő maszlaggal bemagyarázni és racionalizálni magunknak, mert attól még simán éhen hal a család.

De lehet tisztességesen és etikusan is pénzt keresni, és még az anyánkat sem kell eladni 2 forintért:

1. Magánügy, hogy kinek mennyi a bevétele, de egyébként meg könnyen utána lehet nézni.
2. Gratulálunk a sok vevőhöz és ügyfélhez, remélhetőleg jól ki is vannak szolgálva! (Nem jellemző!)
3. Mindenféle eredménnyel való villogás = NEM MENŐ. Villogj azzal, mennyi munka van mögötte, és milyen siker miből következett, és, hogy mennyit tettél önzetlenül közben a világért.
4. Adj csendben!
5. Maradj ember! (Ne hidd magad szentségnek…)
6. Legyél képes tisztelni és szeretni másokat, és legyen példaképed!
7. Néha állj szóba velük és hallgass meg olyanokat is, akik másképp vélekednek a dolgokról – pénzről, sikerről! A szűk látókör veszélyes.
8. A profitot tedd a megfelelő helyre: az eszközök polcra.
9. Legyél tisztességes, és adj valódi tartalmat és értéket a lufik helyett!
10. Légy szerény és szeretetreméltó!

Na, van kedved még isteníteni a pénzt és a profitot?

Elhagyod a valóságot.

Kétszázhúsz felett átértékeled

Magadban a világot.

Neoton família – Kétszázhúsz felett

Szerintem nincs vállalkozó a Földön, aki ne várná, izgalommal vegyes kétségbeeséssel azt a pillanatot, amikor a cége először éri el az álombevételt: legyen az egy erőteljes kampány, vagy egy lassú növekedés eredménye, a sikeres cégek mindegyikénél elérkezik egyszer az a pont, amikor az elején még délibábnak látszó álom végre megvalósul.

Megvan az első milliónk!

Megvan a 100. vevőnk!

Megvan a 100. visszatérő vevőnk!

Megvan a 10. millió forint a bankszámlán!

És így tovább, nem sorolom ezeket a picinek tűnő, de annál lényegesebb mérföldköveket. (Amik persze iparáganként eltérőek lehetnek, de most az elv a lényeg.)

A fejlődés óhatatlan. Ha nincs fejlődés, akkor tönkremenés van. Ha nincs fejlődés, akkor nagyon súlyos döntéseket kell meghozni, hogy mentsük a menthetőt, de erről majd máskor.

Most beszéljünk arról, hogy mit tapasztalunk, mit érzünk akkor, amikor átlépjük az álomhatárt. Azt a küszöböt, amitől már önmagunk előtt is bemerjük vallani, hogy: hát, ha tetszik, ha nem, de sikeresek lettünk!

Bármilyen meglepő, leginkább semmi rendkívülit nem érzünk akkor, mikor egyben ott van a bankszámlán a tervezett összeg, vagy pedig kiszámlázzuk az X milliomodik forintot abban a hónapban/évben (vagy akár napon).

Általában – és ez az üdvös – a vállalkozások bevételei fokozatosan növekednek. Ez azért jó, mert a pénzzel kapcsolatos kultúra már a magánszemélyeknél eleve katasztrofális, tehát ha valaki vállalkozást indít, céget alapít, akkor valószínűleg nem pénzügyi zseniként teszi. Tóth Andrástól tudjuk, hogy a jó ég mentsen meg bennünket a lottó ötöstől, hiszen ez olyan mérvű komfortzóna átlépés az ember számára, hogy egyszerűen a legkörültekintőbb nyertes is pillanatok alatt földönfutóvá teszi magát, még milliárdos nyereménnyel is. Viszont, ha a bevételeink növekedése fokozatosan történik, és nem lottóötös módon, akkor a komfortzónánk egyre-egyre tágul, és közben azt vesszük észre, hogy semmi különöset nem veszünk észre.

Ez a jó. Ha valaki céget alapít – tudjuk, milyen pénzügyi kultúrával -, és az első hónapban a nyakába szakad egy 150 milliós bevétel (mondjuk egy-két vevőtől), akkor lehet örülni is, meg félni is. Tudja a havi 150 milliós bevételt nagyságrendileg kezelni egy olyan ember agya, akinek a lakása teszem azt 20 milliót ér? (Magyarországon még mindig a lakás az emberek számára a legnagyobb, és életre szóló beruházás.) Én félnék, ha hirtelen hozzám vágnának most annyi pénzt, amennyit nem tudok nyugodt szívvel, lazán kezelni, tehát azt érezném, hogy “túl sok”.

Őszinteség a vesszőparipám: mikor megalapítottuk a céget, úgy örültem az első 10ezer forintos bevételnek, hogy palacsintát sütöttem a tiszteletére!

Aztán, mikor a bevételeinkből először számoltam össze 92 ezer forintot, azt éreztem, hogy ez igen, ez menni fog!

Ennyi pénz mindig kézzelfogható volt az első hónapokban, miközben ez pénz többször is megfordult.

Az első évben nem kellett ÁFÁ-t fizetnünk, mert több volt a költség, mint a bevétel.

Aztán, az első ÁFA fizetésnél csillogó szemmel néztünk egymásra a férjemmel, és tudtuk, fejlődünk.

Mikor a boltot megnyitottuk, és az első év után megnéztem az éves forgalmat, úgy egyben, akkor tátva maradt a szám. Iszonyatosan jó érzés volt látni a sok-sok milliót, még ha csak papíron is .

Aztán eljutottunk oda, hogy tartalékot tudtunk képezni, és olyan dolgokra is beruházhattunk, amikről eleinte csak álmodtunk. Már nem okoz gondot, hogy kitalálok valamit, és nem tudjuk megvalósítani, mert nincs rá pénz.

Még arra is emlékszem, hogy a jobbnál-jobb tréningekre nem tudtam eleinte elmenni, mert bár volt annyi pénz – pár tízezer -, de mindig kellett valami másra…

Aztán azt vettem észre, hogy oda megyek, ahova akarok (megjegyzem, sok helyre, ahova pénzszűke miatt eleinte nem jutottam el, később már nem is vágytam! Változtam én is közben.), és közben sosem kellett azt nézni, hogy van-e pénzünk benzinre.

Lassan, fokozatosan fejlődtünk, és ezáltal lassan, fokozatosan átalakult a pénzügyi nagyságrend is a cégben, és ez még csak egy út eleje. Közben nem lettem költekezőbb, mint voltam. Zsugoribb sem lettem, mint voltam. Valahogy minden egy egészséges áramlásban van a pénzügyeket tekintve, és még mindig észen tudok lenni, hiába, hogy már 9 havi tartalékot sikerült összegyűjteni a bankszámlán.

Érted? Az autós példában: ha 5 másodperc alatt gyorsulsz 220-ra, rögtön a jogosítványod megszerzése utáni második napon, akkor meghalsz.

Ha fokozatosan haladsz a sebességgel felfelé, és mindig csak akkor lépsz fel a következő kategóriába, amikor a már meglévő kategóriában rutinos, magabiztos, és jó vezető vagy, akkor nem érhet baj, 220 felett sem. Először 50-nel haladva vagyunk ügyesek lakott területen, aztán jön a magabiztos 70-90-110, míg végül azt érezzük, hogy ideje valami batár nagy kocsit venni, mert szeretünk száguldozni (maximum 130-cal természetesen, autópályán).

Ez az elv minden fejlődési folyamatra érvényes, a céges bevételek sem kivételek ez alól. (Bevételek-kivételek )

Mit szólsz?

Nincs aki megértse a vállalkozási gondjaidat? Csatlakozz a klubhoz még ma, és többé nem leszel egyedül!>>

Az 5×5 fontos gondolat című szöveges kivonat letöltéséhez/megnyitásához kattints ide (új ablakban fog nyílni)>>