HősNők vállalkozói szféra

Kétszázhúsz felett

Posted by vidirita under Pénzügyek, Tervezés

Kétszázhúsz felett észre sem veszed,

Elhagyod a valóságot.

Kétszázhúsz felett átértékeled

Magadban a világot.

Neoton família – Kétszázhúsz felett

Szerintem nincs vállalkozó a Földön, aki ne várná, izgalommal vegyes kétségbeeséssel azt a pillanatot, amikor a cége először éri el az álombevételt: legyen az egy erőteljes kampány, vagy egy lassú növekedés eredménye, a sikeres cégek mindegyikénél elérkezik egyszer az a pont, amikor az elején még délibábnak látszó álom végre megvalósul.

Megvan az első milliónk!

Megvan a 100. vevőnk!

Megvan a 100. visszatérő vevőnk!

Megvan a 10. millió forint a bankszámlán!

És így tovább, nem sorolom ezeket a picinek tűnő, de annál lényegesebb mérföldköveket. (Amik persze iparáganként eltérőek lehetnek, de most az elv a lényeg.)

A fejlődés óhatatlan. Ha nincs fejlődés, akkor tönkremenés van. Ha nincs fejlődés, akkor nagyon súlyos döntéseket kell meghozni, hogy mentsük a menthetőt, de erről majd máskor.

Most beszéljünk arról, hogy mit tapasztalunk, mit érzünk akkor, amikor átlépjük az álomhatárt. Azt a küszöböt, amitől már önmagunk előtt is bemerjük vallani, hogy: hát, ha tetszik, ha nem, de sikeresek lettünk!

Bármilyen meglepő, leginkább semmi rendkívülit nem érzünk akkor, mikor egyben ott van a bankszámlán a tervezett összeg, vagy pedig kiszámlázzuk az X milliomodik forintot abban a hónapban/évben (vagy akár napon).

Általában – és ez az üdvös – a vállalkozások bevételei fokozatosan növekednek. Ez azért jó, mert a pénzzel kapcsolatos kultúra már a magánszemélyeknél eleve katasztrofális, tehát ha valaki vállalkozást indít, céget alapít, akkor valószínűleg nem pénzügyi zseniként teszi. Tóth Andrástól tudjuk, hogy a jó ég mentsen meg bennünket a lottó ötöstől, hiszen ez olyan mérvű komfortzóna átlépés az ember számára, hogy egyszerűen a legkörültekintőbb nyertes is pillanatok alatt földönfutóvá teszi magát, még milliárdos nyereménnyel is. Viszont, ha a bevételeink növekedése fokozatosan történik, és nem lottóötös módon, akkor a komfortzónánk egyre-egyre tágul, és közben azt vesszük észre, hogy semmi különöset nem veszünk észre.

Ez a jó. Ha valaki céget alapít – tudjuk, milyen pénzügyi kultúrával -, és az első hónapban a nyakába szakad egy 150 milliós bevétel (mondjuk egy-két vevőtől), akkor lehet örülni is, meg félni is. Tudja a havi 150 milliós bevételt nagyságrendileg kezelni egy olyan ember agya, akinek a lakása teszem azt 20 milliót ér? (Magyarországon még mindig a lakás az emberek számára a legnagyobb, és életre szóló beruházás.) Én félnék, ha hirtelen hozzám vágnának most annyi pénzt, amennyit nem tudok nyugodt szívvel, lazán kezelni, tehát azt érezném, hogy “túl sok”.

Őszinteség a vesszőparipám: mikor megalapítottuk a céget, úgy örültem az első 10ezer forintos bevételnek, hogy palacsintát sütöttem a tiszteletére!

Aztán, mikor a bevételeinkből először számoltam össze 92 ezer forintot, azt éreztem, hogy ez igen, ez menni fog!

Ennyi pénz mindig kézzelfogható volt az első hónapokban, miközben ez pénz többször is megfordult.

Az első évben nem kellett ÁFÁ-t fizetnünk, mert több volt a költség, mint a bevétel.

Aztán, az első ÁFA fizetésnél csillogó szemmel néztünk egymásra a férjemmel, és tudtuk, fejlődünk.

Mikor a boltot megnyitottuk, és az első év után megnéztem az éves forgalmat, úgy egyben, akkor tátva maradt a szám. Iszonyatosan jó érzés volt látni a sok-sok milliót, még ha csak papíron is .

Aztán eljutottunk oda, hogy tartalékot tudtunk képezni, és olyan dolgokra is beruházhattunk, amikről eleinte csak álmodtunk. Már nem okoz gondot, hogy kitalálok valamit, és nem tudjuk megvalósítani, mert nincs rá pénz.

Még arra is emlékszem, hogy a jobbnál-jobb tréningekre nem tudtam eleinte elmenni, mert bár volt annyi pénz – pár tízezer -, de mindig kellett valami másra…

Aztán azt vettem észre, hogy oda megyek, ahova akarok (megjegyzem, sok helyre, ahova pénzszűke miatt eleinte nem jutottam el, később már nem is vágytam! Változtam én is közben.), és közben sosem kellett azt nézni, hogy van-e pénzünk benzinre.

Lassan, fokozatosan fejlődtünk, és ezáltal lassan, fokozatosan átalakult a pénzügyi nagyságrend is a cégben, és ez még csak egy út eleje. Közben nem lettem költekezőbb, mint voltam. Zsugoribb sem lettem, mint voltam. Valahogy minden egy egészséges áramlásban van a pénzügyeket tekintve, és még mindig észen tudok lenni, hiába, hogy már 9 havi tartalékot sikerült összegyűjteni a bankszámlán.

Érted? Az autós példában: ha 5 másodperc alatt gyorsulsz 220-ra, rögtön a jogosítványod megszerzése utáni második napon, akkor meghalsz.

Ha fokozatosan haladsz a sebességgel felfelé, és mindig csak akkor lépsz fel a következő kategóriába, amikor a már meglévő kategóriában rutinos, magabiztos, és jó vezető vagy, akkor nem érhet baj, 220 felett sem. Először 50-nel haladva vagyunk ügyesek lakott területen, aztán jön a magabiztos 70-90-110, míg végül azt érezzük, hogy ideje valami batár nagy kocsit venni, mert szeretünk száguldozni (maximum 130-cal természetesen, autópályán).

Ez az elv minden fejlődési folyamatra érvényes, a céges bevételek sem kivételek ez alól. (Bevételek-kivételek )

Mit szólsz?

5×5 fontos gondolat – a videók szöveges kivonata

Posted by vidirita under Pénzügyek, Sikersztorik, Vállalkozás

Elkészítettem az 5 fontos gondolat videógyűjtemény szöveges kivonatát, hiszen nem mindenkinek van ideje videókat nézni (pedig tudod, arra van időnk, amire akarjuk ).

Az 5×5 fontos gondolat című szöveges kivonat letöltéséhez/megnyitásához kattints ide (új ablakban fog nyílni)>>