A rákenrol az nem egy tánc Már értem, miért mondják az ősrockerek, amikor bulizni mennek, hogy ez nem szórakozás nekik, hanem kemény meló a kocsmában ülni, ráadásul ott az a másnapi rosszullét… Azt már az elmúlt pár évben megfigyeltem, hogy már én sem bírom már olyan jól a rocktevékenységet, mint fiatalabb koromban. Manapság egy...
Olvasd tovább »
Tánc a kórházban Az előző poszt is kesztyűvel indult, hát ez is. Ez most rózsaszínű, és kórházi, és a mellrák elleni harc jelét formázza. Lehet morogni, hogy ááá csak egy jól sikerült marketing akció. Merthát az is. De ha csak ennyi lenne, akkor is máris sokkal többet ért el, mint az ócska marketing akciók,...
Olvasd tovább »
A néptánc 16 évig volt része az életemnek, egészen addig, míg várandós nem lettem. Heti kétszer, gyerekként iskola, majd később este, munka után, műsorok előtt hétvégén is táncoltunk, próbáltunk, sokat felléptünk, utaztunk. Második családom volt az együttes, rengeteget kaptam: a mozgás örömét, barátokat, közösséget, fegyelmet, kitartást, alkalmazkodást, identitást, közvetetten két diplomát, olyan külföldi tájakat...
Olvasd tovább »
