Bevallom derekasan, eddig nem szerettem a szüleimhez járkálni. Kitartóan depressziós a gondolkozásuk, világvége-orientált az érzésviláguk, így sokszor magukkal sodortak. Bizonyára az átvett és a felfedezésre váró családi félelemminták én fejemben is dolgoznak tudat alatt, és hát a negatív attitűdű családtagok többségben vannak velem szemben. Az egész szűkebb famíliában egyedül vagyok a pozitív hozzáállásommal, gyerekkorom...
Olvasd tovább »
