“Bodonhelyi tábor, 1557. szeptember 16. Szerelmes Orsikám. Ez esse fiai eltörték az én úti kamoraszékemet, és az te kis úti székedet hozták el, kire az én aszú faromnak csak az fele is alig fér reá, és míg rajta ülök, nem különb, mintha félig csigáznának, azért kérlek, küldd ide az kamara zselleszéket mind vánkosával egyetembe,...
Olvasd tovább »
Bevallom derekasan, eddig nem szerettem a szüleimhez járkálni. Kitartóan depressziós a gondolkozásuk, világvége-orientált az érzésviláguk, így sokszor magukkal sodortak. Bizonyára az átvett és a felfedezésre váró családi félelemminták én fejemben is dolgoznak tudat alatt, és hát a negatív attitűdű családtagok többségben vannak velem szemben. Az egész szűkebb famíliában egyedül vagyok a pozitív hozzáállásommal, gyerekkorom...
Olvasd tovább »
