Jó nő akarok lenni

Jó nő akarok lenni!

Segítsen már valaki! Jó nő akarok lenni! Mit tegyek, hogy az legyek? Mondjad már, milyen manapság egy nőideál?

Hosszú legyen a hajam, vagy rövid? Milyenre festessem? Milyen stílusú ruhákat hordjak? Tetováltassak? Rakassak testékszereket? Plasztikáztassam magam? Mi most a trendi? Milyen menő cuccok vannak? Hol vásároljak?

Számtalan kérdés… hova vezet? Oda, hogy eltévedek a magamra találás útvesztőjében. A varázsszó tehát a magamra találás? Igen. De addig el kell jutni valahogy, míg ez megtörténik.

Kezdjük az elején, ahol alapból elrontjuk, mert mindig és mindenhol meg akarunk felelni valakinek, mint nő. Na de kinek is? Megszületünk, kövérnek vagy soványnak, alacsonynak vagy magasnak, szépnek vagy kicsit csúnyácskának, kék vagy barna szeműnek, és anyuka angyalkájává, apuka csodálatos hercegnőjévé válunk. Aztán kinyiladozunk szép lassan a külvilág felé. Iskolás korunkban ott vannak a tanárok, akik vagy dicsérnek a megjelenésünkért, vagy megjegyzést, esetleg bejegyzést adnak érte. Keressük a példaképeket, versenyzünk a diáktársakkal, hogy kinek milyen új márkás cucca van, melyik legújabb jól menő butikban vette? Szórakozni járunk, megvillantjuk a mini szoknya alól a tangánkat kicsit, jókat viháncolunk a fiúkon. Mert mi így jó nők vagyunk. Vagy csak annak gondoljuk magunkat?

Jó nő akarok lenni
Jó nő akarok lenni

Később kezd még komolyabbra fordulni a dolog, amikor is elkezdünk mélyebben érdeklődni a másik nem iránt. No, itt jönnek legfőképpen a gondok. Kinek is feleljek meg? Kinek vagyok igazán jó nő? A Jancsinak, a Pistinek, vagy a Józsinak? A Jancsinak a hosszú hajú lányok tetszenek, ja meg azokból is a szőkék. A Pistinek a vékonyak, a sima fekete hajúak. A Józsinak meg a nagy cickók, göndör fürtök. Hát itt tegyen igazságot valaki! Nekünk meg mindig az tetszik, akinek mi nem. Aztán jön a munkába állás. A munkahelyen a kolléganőkkel versengünk. Megfelelő ruhához megfelelő kiegészítő, bokatörő tűsarok, hogy jól mutasson a vádlink. Illatfelhőt húzunk magunk után a legdrágább parfümünkkel. Szeretjük, ha a férfi kollégák, vagy az utcán a férfinem megfordul utánunk. Ilyenkor elégedettek vagyunk. Arra a kis röpke időre, arra az elégedett füttyentésre legalábbis, amit elengednek a látványunkra.

Ismerkedünk itt-ott, próbálkozunk társat találni. Jönnek a pofonok. Nem kicsik. Szemet vet ránk a pasi, aki nekünk sem közömbös. Ok, randi. Kicsinosítjuk magunkat, remegő lábakkal eltipegünk vele. Aztán másnap már lehet, hogy csak int a túloldalról, hogy na pá. Azt sem tudjuk, hogy mi volt a bibi?! Nem baj, próbálkozzunk még! Újabb randi… Mondjuk most egy rámenős sráccal. De mivel nem dőlünk meg neki elsőre, ejt bennünk. A következő nekünk nem jön be. És a végtelenségig lehet sorolni, mert hiszen ahány ember, annyiféle szituáció. A válasz pedig még sehol a kérdésre, pedig én jó nő akarok lenni!

És még nem beszéltünk azokról a hölgyekről, akiket az élet nem áldott meg különösebb szépséggel. Legalább is a külvilág szemében mások, mint az „igazi” nőideál. Nincs darázsderék, kicsit x-ben állnak a lábak, elállóak a fülek, és folytathatnám… Te jó ég! Mi van ezekkel a hölgyekkel? Az iskolában csúfolják őket a kinézetükért, szegénykék tornaórán még levetkőzni sem mernek. Ne adj Isten, ha még ráadásul a szülők sem jómódúak, és nem tudják követni a legújabb divatot az öltözködéssel, akkor aztán ezeknek a lányoknak annyi. Legszívesebben elbújna a férfi, valamint a kritizáló női szemek elől. Annyira bújócskázik, hogy nem veszi észre, hogy a hátsó padból a Tibi csak őt figyeli, aki amúgy nagyon jó fej. Meg a Tibi egy ilyen fiú. Neki a domborulatok tetszenek. Szórakozni? Isten ments! Legszívesebben ki sem bújik otthonról, ha csak nem muszáj. Tuti, hogy munkahelyet is olyat választ, ahol meghúzhatja, eltakarhatja magát, mondjuk egy íróasztallal vagy egy pulttal. Pedig az egyik kolléga már alig várja, hogy meghívhassa vacsorára.

Igen, ilyen az, amikor alakulóban van egy személyiség. Nem tudja, hogy kire hallgasson, csak kapkodja a fejét. Mert a társadalomnak is van egy elvárása, a szülőknek is, a tanároknak, a barátoknak, az udvarlóknak, a szeretőknek, a kollégáknak, és mindenkinek, akivel az életünk során kapcsolatba kerülünk. Lapozzuk a magazinokat, internetes oldalakat, kutakodunk ezerrel, ne hogy „égő” legyen valami is rajtunk. Egy maszkot rakunk magunkra. Pedig ha máskor nem, este lefekvéskor le kell mosni a sminket, levetni a drága cuccokat. Nem beszélve a tűsarkúról, ami már rég a fotel alatt, mert az volt az első, amit lerúgtunk. Aztán eljön a reggel, kócosan, smink nélkül, nem igazán friss lehelettel. Ismét útnak indulunk, kezdődik egy újabb nap. Felteszem a maszkarámat, mert jó nő akarok lenni.

Amit tudomásul kellene vennünk egyszer s mindenkorra, hogy mindenkinek ne akarjunk, mert nem lehet megfelelni, az képtelenség. Csak egyre kell törekednünk, magunknak megfelelni, és mindig magunkat adni. Jó nő akarsz lenni? Akkor most figyelj!

Eddig mindössze csak a külsőségekről beszéltünk, a külcsínről, hát akkor most beszéljünk a belsőről is. Mert az éremnek is két oldala van. Mit ér az ápolt külső ápolatlan belsővel? Külső és belső nem létezhet egymás nélkül. Ez a buktató, de van egy egyszerű recept.

Leülni egy tükörrel szemben, ránézni arra az emberre, aki visszanéz ránk, és azt mondani neki, hogy szeretlek. Olyan vagy, amilyen vagy. Te úgy vagy tökéletes, ahogy vagy! Senkinek nem kell megfelelned! Egyedi és megismételhetetlen vagy!

Soha ne értékeld le magad! Légy határozott és magabiztos! Mi adja meg ezt? Egyik nőnek az, hogy smink nélkül ki sem lép az utcára. A másiknak az, hogy csak magas sarkú cipőkben jár. A harmadik edzeni megy, mert neki az a fontos, a negyedik szoláriumba fekszik be, mert szereti, ha szép barna színe van, ő úgy érzi jól magát. Van, aki csodás tetoválást csináltat mondjuk a combjára, mert az szexi. Magának teszi, és magáért.

Ez vagy te, és ez vagyok én, ezek vagyunk mi nők. A gondolatainkkal, az érzéseinkkel, a félelmeinkkel, a vágyainkkal, testestől-lelkestől.

Szeresd, és érezd jól magad! Ez a kulcs szó. Mindig azt tedd, ami elégedetté tesz! Az elégedettségtől erős leszel és magabiztos.  Az elégedettség mosolyt fog varázsolni az arcodra. Az elégedett ember sugárzik. A sugárzás belülről fakad, és szépséggel árasztja el a külsőt. Ha képes vagy erre, már pedig miért ne lennél az, mosolyogj a tükörképedre minden áldott nap, és dicsérd meg magad: Jó nő vagyok!

Kiszerveznéd a szövegeid írását? A RitArt Referenciák kategóriába sorolt cikkek minőségéhez és tartalmához hasonló cikkek megírását vállaljuk kreatív szövegírói szolgáltatásunk keretében.

Szövegírás – RitArt Academy

Jó nő akarok lenni!
Tetszett? Adnál egy 5-öst? Köszönjük!