Nincs önbizalmad? Ha csak panaszkodni tudsz, soha nem is lesz!

Tudod, hogy miért ilyen szar ez az élet? Tudod, hogy miért érzed azt, hogy a világon mindenkinek jobb, szebb és tartalmasabb élete van, mint neked? Tudod, hogy miért van az önbizalmad egy szobanövény önbizalmának szintjével azonos mélységben? Mert egy rinyagép vagy, azért.

Észrevetted már magadon, hogy amint beszélgetésbe bonyolódsz valakivel, azonnal panaszra görbül a szád, és arról nyávogsz neki, hogy te milyen ügyetlen vagy, hogy neked semmi nem sikerül? És azt tudod, hogy ez miért van így? Mert egy rinyagép vagy, aki fikuszra értékeli magát, már mondtam.

Az megvan, hogy miért nem változik meg semmi, akármennyire is siránkozol azon, hogy milyen baró lenne, ha megváltozna? Rájöttél már, hogy mi a francért tocsogsz önbizonytalanságod posványos, önsajnálattól bűzlő mocsarában, amely szépen lassan felemészt, elnyel, de legalább is ezernek tűnő év óta fogva tart? Azért, mert egy… és az önbizalmad, meg a fikusz… hiszen tudod te.

Aztán azt tudod-e, hogy mi az az önértékelés? Ismered-e azt a szót, hogy önbizalom?  Hallottál-e már az önbecsülésről, a pozitív életszemléletről, vagy arról, hogy még a legmélyebb pöcegödörnek is van alja, tehát ki lehet belőle mászni?

Jó néha rinyálni, na de mindig?!

Hallottál? Az faja. Akkor az alapok már megvannak.

Nah, akkor lássuk, azt tudod-e, hogy mi az a rutin? Tudod? Nem? A rutin az a rendszerességgel végzett szokás, cselekedet, vagy szemlélet, amely monoton ismétlésként íródik be szép vagy  szürke mindennapjaink egymásutánjába. Dereng-e már, hogy milyen szinten rutinná tetted magadban azt a felfogást, miszerint te képtelen vagy rá, ügyetlen vagy hozzá, nem jól csinálod, kevés vagy (mondjuk a partnerednek, a főnöködnek stb.)? Dereng, ugye?

Kell egy titok ingyen, vagy magadtól is rádöbbentél már, hogy a rutinnak megvan az a jó szokása, hogy bármiből ki tud alakulni? Vágod, hogy a dolgokhoz való, kicsit pozitívabb hozzáállás, annak a hite, hogy a tettek, ha apránként is, de el tudják hozni a változást, képesek ugyanúgy rutinná rögzülni, mint a rinya, az önmagad szobanövénnyé degradálása, vagy a tettek nélküli siránkozás?

Tudod, hogy hogyan?

No, kérlek, például megpróbálsz csöndben maradni, amikor rinyára nyílna a szád.

Azután azt az energiát, amit a nyafogásra fecséreltél volna, arra fordítod,  hogy megvizsgálod a rinya aktuális tárgyát. Tényleg hülye vagyok hozzá? Nem érne-e meg mégis egy próbálkozást a dolog? Ha nem jön össze, összedől a világ?

Vagy, önbizalmad növelése érdekében olyan dolgokat teszel, amelyek azonnali pozitív visszacsatolást adnak. Mondjuk, segíts ma valakinek valamiben. Anyádnak a bevásárlásban, a szomszéd háromgyerekes anyának, aki épp tincsekben őszül a szülői terhek alatt, az öreg néninek cipelni a nehéz szatyrát, vagy átkísérni őt a zebrán, a párodnak valamiben, teljesen mindegy, miben, kinek, a lényeg, hogy csináld és meglátod, az ő hálája a te önbizalmad építő köve lesz.

Jól van, hagylak a kérdésekkel, úgy is költőiek voltak, te pedig tudod a válaszokat. Arról nem is beszélve, hogy amíg ezeket a válaszokat csak tudod, addig papolhatna neked a pápa is, a változásnak nem érintene meg, még a szele sem. Egyébként is, csak egyetlen jó kérdés van most, ami a fikusz-szintű önbizalmadra nézve fontos lehet.

Ha a válaszokat már tudod, miért nem teszed?

 

Nincs önbizalmad? Ha csak panaszkodni tudsz, soha nem is lesz!
4.1 (81.26%) 174 votes