Senki nem úgy megy férjhez a szerelméhez, hogy egyszer majd elválik szerelmétől, és ha elválik sem biztos, hogy arra gondol, egyszer újrakezdik, együtt.
Aki azon morfondírozik, hogy belevágjon-e újra, a régi társával egy kapcsolatba, két dolgot tehet: elfogadja a helyzetet olyannak, amilyen, és megalkuszik önmagával, vagy leül volt társával és kompromisszumokat kötnek, azaz mind a ketten beleteszik szívüket, lelküket a közös életbe, és megegyeznek a kritikus kérdésekben.
Kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyóba
Akinek sikerül az utóbbiig eljutnia, kemény párbeszédekre számítson. Nálunk hetekig folyt az egyezkedés, amikor újrakezdtük, és nem volt ez másként a barátaim esetében sem. Amikor azonban megegyezünk valamiben, azt mindketten kötelezőnek érezzük magunkra, és a továbbiakban eszerint cselekszünk.
A mi esetünkben nagy kérdés volt a közös, családdal eltöltött idő rendszeresítése. Kijelöltük a hétvége minimum egy napját, amikor csak egymással vagyunk, és olyasmit csinálunk, amit mindenki egyformán szeret, pl. kirándulunk, közösen sütünk-főzünk, megnézünk pár jó filmet vagy mesét. Előfordul a hirtelen összeszaladó, nem tervezhető, vagy határidős feladatok esetében, hogy meghiúsul a közös hétvége. Ilyenkor a következő hétvégét teljes egészében együtt töltjük, a telefont is félretesszük, valamint hét közben egy-két estét egymásra figyelve töltünk el.
Nehéz volt elfogadtatni a tágabb családdal, és sokszor komoly szervezést igényel, hogy ne kelljen szombaton is dolgoznunk, viszont a cserébe kapott harmónia megéri a fáradtságot.
Amióta ezt a rendszert bevezettük, a kapcsolatunk kiegyensúlyozottabb, a családi harmónia helyreállt, és sokkal több mindenre vagyunk képesek együtt, hiszen összedolgozunk, figyelünk egymásra.
Hasonlóképpen járt Katalin is, aki néhány év után újraházasodott volt férjével, és azóta nagycsaládos édesanyaként éli életét, boldogan. Időnként finoman figyelmeztetnie kell párját a közösen lefektetett szabályokra, de a közös érdek és a közös célok számukra is kiváló kötőanyaggá váltak.
Az újrakezdés után a szerelmi kapcsolat már soha nem lesz ugyanolyan, mint régen volt, de lehet nagyon bensőséges a viszony, és ami a legfontosabb, sokkal kiegyensúlyozottabb, mint előtte. Egyfajta véd és dacszövetség is kialakulhat a felek között, különösen, ha erre tudatosan törekednek is. Nem szól tehát semmi az ellen, hogy két ember, aki korábban rajongott egymásért, de útjaik különváltak, ne költözhetne újra egy fedél alá.
Természetesen más a helyzet, ha a kompromisszum csak az egyik fél számára az, tehát, gyakorlatilag az önfeláldozás valósul meg. Az sajnos, sehová sem vezet, értelmetlen lelki kínzásként fogja megélni a vágyait, céljait feladó fél.
Erdei-Gulyás Gabriella
Life coach
Kapcsolódó cikkek
- erdeig A szerelem jelei sokévi házasság után
- vidirita Előre a jó úton, de tele kétségekkel?
- vidirita Lelki szennyezettség
Feng Shui és a kert, a növények kapcsolata témában cikkeim elérése: http://www.fengshui-kert.hu
Kertészeti témájú cikkeim:
http://www.regioweb.hu és http://www.okomuzeum.hu
Gazdasági, pályázatírási témában kelt cikkeim:
http://www.nonprofitpalyazat.hu 
Jó ezt olvasni, mármint azt, hogy létezik újrakezdés… a környezetemben mostanában költözött szét egy házaspár, 4 gyerekkel. Szomorú.
Nagyon érdekes cikk és biztató. Én úgy látom, ehhez valóban teljes őszinte kommunikáció szükséges. Végigmenni az 5 szinten eljutva oda, hogy igen fel merje vállalni mindkét fél, hogy megnyílik elmondja mit is akar magának, a másiknak és kettejüknek. Ehhez ismerni kell önmagát is és figyelnie kell a másikra, nem csak a saját elvárásait közölni, mint valami paktumot. Sajnos látni ilyet és csodálkozik mindkét fél, hogy nem változott semmi, pedig beszéltek a problémákról, igaz nem értették meg a másik felet, nem tudták átélni, az ő szemén keresztül nézve a dolgokat. Mert bár lehet az egyiknek jó, az a másiknak nem tudhatja milyen áldozattal jár. Annak meg nincs értelme, hogy egymásra licitáljanak pl.: ha te zongorát is akarsz, akkor én meg motorozni fogok.
Hiszen, akkor hol a figyelem a másikra? De jó tudni, hogy igen is létezik ilyen, és komoly beszélgetésen át vezet az út.
Naponta kapok hírt többgyermekesekről, akik szétköltöznek. Ennek a momentumnak azonban van egy pozitív oldala is: segít, hogy felálljunk és a gyerekek érdekében, ha már magunkért nem is tettük, de véghez vigyünk olyan dolgokat, fejlődjünk valamiben, amiben egyébként korlátozva voltunk a megszakadt kapcsolatban.
Néhány hónap különélés után azért előfordul, hogy a felek mégis kibékülnek, és az újraházasodások is gyakoriak, tehát van remény arra, hogy akár a régi, akár egy új társ oldalán, de boldog legyen az elvált nő és férfi.
Nem szabad soha feladni a hitünket, hogy létezik a mi tökéletes párunk, akire rátalálunk.