Jövőkeresés
Önbizalom | manita | November 16, 2009 at 05:22 
Én a Hősnő
Mielőtt azt gondolnátok, hogy egy öntelt liba ír ide most…közlöm, hogy én egy ibolyavirág vagyok…
43 évesen szültem meg második csemetémet tavaly. Mivel munkanélküliről mentem a szülőszobára, egész komolyan el kellett gondolkodnom a pénzkereseti lehetőségeimről..
Hiába kutattam itthoni munka után…valahogy semmihez sem értettem igazán.
Ekkor jött a felismerés: fejlődnöm kell ! Megtanulni valami újat !
Összeszedtem a bátorságomat és beiratkoztam „gazdagmami tanfolyamra”.
A bátorság azért kellett, mert a levelezésen és a vendéglátóban kötelező számlaíráson, bevételezésen és standoláson kívül én másra nem használtam még a számítógépet.
Jaaaa, a gép sem az enyém…:)
Megkérdeztem a családomat, a környezetemet…mindenki lebeszélt: nem neked való…macerás…gyerek mellett ezt nem lehet….öreg vagy már a technikai tudás megtanulásához, a fejlődést meg amúgy se tudod követni…és még egy csomó ilyen földbedöngölős nyalánkság….
Rögtön tudtam: ez nekem való
Jött is az első két hét anyaga emailben, mindenféle kezdőknek (azaz nekem ) szóló felvilágosítással.
Mi az hogy, böngésző, intenet, plugin, meg ehhez hasonló alapfogalmak, és, hogy, mit kell tennem milyen sorrendben…piackutatás stb…
Az első sor ez volt : Ezt a párnád alatt fogod tartani
Kinyomtatták nekem ezt a jó pár oldalt és mikor kézbe kaptam, letettem az éjjeli szekrényre….aztán a polcra….aztán a lámpa alá…(ahogy a kicsi mászott a papírköteg után, úgy tettem én is máshová)….végül bekerült a párna alá….
Este a 18 éves nagyfiam ágyaz …
….felkiált…
….látom kezében a papírköteg…
Anyám, te tényleg ilyen hülye vagy…ha azt írják tedd a párnád alá…akkor tényleg beteszed…?????
Innentől gyűjtök számítógépes tudásom fejlődésével kapcsolatos vidám gyöngyszemeket
Ültem a kicsivel az ölemben néztük a videót a réspiacról…amikor is hirtelen nagy böffentés kíséretében, a sárgarépa főzelék a klaviatúrán landolt…
Nem igazán tudtam, hogy mit kéne tennem…persze a gyerek volt az első :) de az eltelt időben a narancssárga lőré szétterült a betűk közt, és száradásnak indult…
Annyira azért képben voltam, hogy áramtalanítani kell…de a nagy dilemma az volt…le kell-e nekem zuhanyozni a szerkezetet…vagy illik-e beszáradt hányással elvinni a szerelőhöz?…
(mi árt neki jobban…a víz vagy a hányás?) (nem mondom meg melyiket választottam)
Nahhh, hát ez a klaviatúra dolog volt a belépőm a Szerelőhöz.
Soha nem fog elfelejteni.
Amikor mindenféle dolgokat kiírt a számítógép…virtuális memória túl kicsi…meg ilyeneket…persze rögtön telefonálgattam a Szerelőnek …mit tegyek, mit ne tegyek…minden apró vacakért hívtam…nem játsza le a videót…nincs hang…segíteni kéne feltelepíteni ezt meg azt …stb..stb…
A pasi teljesen kikészült. Már a telefont se vette fel.
Az egyik barátom próbált segíteni Pestről msn-en keresztül…aztán meg az unokaöcsém Zalából telefonon és a barátnőm emailben Budáról mert az Analyticset nem tudtam feltelepíteni az Istennek sem…(lefagyott a videó a felénél és nem értettem a végét)
Két hete tartott ez a nem tudom hogyan csináljam mizéria- mikor is a barátnőmnek elege lett.
Iwiw-en megkereste a Szerelőt…írt neki személyesen is levelet és feltette az üzenőfalra is…hogy biztosan megkapja…
„Tisztelettel kérem, hogy menjen el Mátyás Anitához és segítsen neki az Analyticset feltelepíteni…mert kiszívja a vérünket az értetlenségével !”
Két nap múlva megérkezett a válasz.
„Világkörüli útra mentem.”
(végül persze írtam Vida Áginak és megcsináltam 2 segítővel vagy a két segítő megszánt és megcsinálta? Már nem emlékszem pontosan…)
Aztán történt egy szép napon, hogy a gép úgy döntött…nem dolgozik tovább velem… se ki, se bekapcsolni nem hagyta magát…
Nagyon megijedtem…a gép nem az enyém …engem biztos kinyírnak !
Tudtam, ide tényleg szerelő kell !
Felkészültem, ha kell könyörgök is, hogy eljöjjön megnézni…
Eljött.
Komoly képpel bütykölte a gépet….nekem remegett a szám az idegességtől….
Felállt…rám nézett …keresztet vetett és azt mondta: Kék Halál…
…majdnem elájultam…..megöltem a gépet…ez a vég!
(másnap mindenki azon röhögött, hogy a kék szóra elzöldülök…)
Persze elvitték a gépet és megcsinálták. :) de eltiltottak mindenféle dolog le-és feltöltésétől…ugyanis kiderült hogy 197 RAM-om van…
na, erre varrjál gombot
Azt se tudtam eszik-e vagy isszák, hentesnél lehet kapni vagy a tejcsarnokba… de szereztem egyet…
Korai volt az öröm, mert ez is 197…de a kettő együtt valamiért (ne kérdezd) nem működik…meg már nem is gyártják…de ez az új állítólag gyorsabb…tehát ez van benne…..de továbbra se lehet letölteni semmit…
Elromlott az M betű….nem működött. A Szerelő nem vette fel a telefont -(na vajon miért? :))
Írtam neki emailt…kb. ez volt benne:
…ne_ _űködik az a betűgo_b a_i az L és N között van…GYERE!
Három nap múlva -a kíváncsisága idehajtotta…mert érteni nem értette mit akarok
…sitty-sutty …megcsinálta…
…aztán közölte: a klaviatúrán nincsenek gombok…billentyűk vannak ! és az M, az N és a kérdőjel között van !…és elviharzott…
Utoljára hagytam a kedvenc tanuló-tudatlanságom történetét…
Nem sikerült bemásolnom a blogba egy idézetet…másolás-beillesztés…ide kattint -oda kékít…-előtte is, utána is, de akkor pont nem sikerült…
Kértem msn-n segítséget…ezt írta a barátnőm szó szerint…kijelölöd aztán megnyomod a kontrol c-t beteszed a helyére és megnyomod a kontrol v-t…
…én három napig kerestem a kontrol c-t és v-t…mire meg mertem kérdezni…
…hát én csodálkoztam a legjobban mikor megmondták, hogy az nem két gomb
( billentyű)
Jelentem …a 6 hónap alatt eljutottam a harmadik hónap anyagáig…már a honlap készítés csínját-bínját próbálgatom … valószínűleg a leglassabb de a legkitartóbb tanuló vagyok…
…a segítőim még megvannak….az ellendrukkereim is…
…a fiam elnevezett Webwinetounak…Vida Ágit pedig….Detonátornak…(mert úgy beindított )
…ebből is látszik, haladok…már 5 ujjal gépelek…
….bár úgy döntöttem, hogy számítógépes guru nem leszek …de egy fontos tapasztalatot megosztanék veletek :
Mindegy, hogy hányan nevetnek rajtad, a tudatlanságodon…mindig merj kérdezni…mert a válaszokból tanulsz !
Te, hogyan keresed a jövődet ?
„Bajainkat megosztva, csökkenthetjük őket,
de ha derűnket és boldogságunkat osszuk meg másokkal,
megsokszorozzuk azt.”
Mátyás Anita
http://anitalelkifroccs.blogspot.com/
Tags: apró lépések, jövő, kitartás, tanulás, vidámságönbizalom
Tweet This
Digg This
Save to delicious
Stumble it
RSS Feed
:)))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))
hát ez tündéri!
és már blogbejegyzéseket is írsz, hurráááá! :)))))
Haláli ez a cikk! A családom nem tudta, min röhögök annyit.
Én a te szerelődhöz hasonló szerepben szoktam díszelegni egy-két ismerősömnél.
Néha én is elmennék világkörüli útra, de aztán meggondolom magamat és segítek. 
Egyébként a szerelőnek csak vissza kellene emlékeznie arra, hogy ő hogyan tanulta meg a számítástechnikát! Mert bizony a kezdeti botladozásokat könnyű elfelejteni! És most, haladó korunkban újra kell tanulnunk azt, hogy mi is milyen kezdők voltunk anno. Én is sokat tanulok a tanítványaimtól, hogy hogyan érdemes tanítani őket ahhoz, hogy jól haladjanak.
További sikeres próbálkozást kívánok! Nagyon örülök, hogy a szabotőreid nem vették el a kedvedet!
T
Ja igen, és a hülye kérdés is kérdés!
Vagány csaj vagy Anita, meg vicces is…:)))
Kitartás és leld örömödet az “új”, virtuális világban!
Ez jó volt :D:D:D
Képzeljétek lányok…
erre kolbászolt a Szerelő…behívtam egy kávéra…közben álszerényen mondám neki…cikket írtam róla
…el is olvastatom vele nyomban…
miközben megkerestem a kicsikémet az udvar legtávolabbi zugában…ő már másik cikkeket olvasott itt az oldalon…kicsit álltam mögötte, hátha mond valamit :)…de ő csak pörgött egyik cikkről a másikra…
-na hogy tetszett ? kérdeztem kicsit féltékenyen…(mi az hogy nem velem foglalkozik csak ? )
-egy helyen kisbetűvel írtad a szerelőt…-jött a válasz-de mond csak ezek között akik itt írnak…van korban hozzám illő ???
na ennyit a pasikról…
:-))))))))
Íme ékes példája annak, hogy a story mennyire hatásos tud lenni. Ez egy nem száraz szöveg. Azt hittem sales lesz a végén de nem
Miért, hány éves? :-)))
Na, ez kész:) Köszi a mai napi derűt!
“valószínűleg a leglassabb de a legkitartóbb tanuló vagyok…”, én ismerek még egy ilyet személyesen
Nem tudtam sírjak-e vagy nevessek, amikor olvastam, mert leírásodban láttam a magam útját is.
De pont ma kaptam egy emailt, amiben ezt írta valaki: “Összességében nagyon pozitívnak találom, amit csinálsz, látom, hogy honnan indultál el 2-3 éve. Örülnék, ha pl. a feleségem ezt a tudást meg tudná szerezni, ami neked van :)”
Most azon mosolygok, hogy a hírleveleinkben gyakran írjuk, hogy ha nem működne a link, akkor másolja be a böngészője címsorába. A felének szerintem gőze sincs arról, hogy mi a böngésző és hol a címsora. Én is kaptam 3 éve egy ilyen levelet és totál kiakadtam, hogy most nem fogom megtudni mit küldtek, mert nem sikerült megtalálnom a böngésző címsorát.
Én aztán mindig kérdeztem, és nem szoktam le róla most sem! Ami engem dühített, hogy egy idő után, ha kérdeztem valamit azt válaszolták “google a barátod.” Nekem aztán nem volt az! Ezért egy idő után a kérdés után azt is odaírtam “légyszi ne küldj el a googléba”!
Ma is van egy fórum, ahol ez az aláírásom
Anita nagyon sok sikert és még több kitartást kívánok neked!
Nekem az az eset jut a répás sztoriról az eszembe, amikor a feleségem -Edit - a telefonját ejtette bele a WC-be.
Nem habozott, és azonnal kikapta, és máris futott volna, hogy lemossa…
Szerencsére láttam az esetet, így sikerült kikapnom a kezéből a kis lila micsodát, ami neponta több órán kersztül a szája előtt tart, és beszél bele, és a hajszárítóval kiszárítottam.
Miután összeraktam, és bebizonyosodott, hogy telefonálni is lehet vele, egy kis grapefruitos pamaccsak lekezeltem a bacik miatt…
Azóta is azt használja.
És azóta ha a WC-n van dolga, akkor előtte kiteszi a zsebéből a telóját.
Jobb, ha ilyenkor nem zavarnak - szokta mondogatni.
Anita!
A szerelőd kedvéért majd nyitunk egy párkereső aloldalt is :))
Címe: szakembert keresek ;))
Rita…Rita !
:)
nem tanultad meg?
nagy betűvel kell írni a Szakembert
…egyébként 25 körüli…és biztos vagyok benne, hogy otthon most olvassa a Hősnőket
Nos, Anita, Te tényleg egy valódi HŐSNŐ vagy, csak így tovább!!!
Puszi és kitartás minden IGAZI nőnek, aki kitartó, és mer kérdezni
/Én is ilyen vagyok, és én is sokszor hallottam már, hogy “Világkörüli útra mentem” 
:D :D/.
U.i.: Anita, azt tudtad, hogy illik Rád a zsenik és profik jó néhány tulajdonsága?
Akit érdekel, mi ez a 24 tulajdonság, szívesen elküldöm, csak dobjatok egy e-mailt az info@profizmus.com címre, és máris megkapjátok pdf formátumban - kinyomtathatjátok, aztán vagy a párna alatt marad ez is, vagy felkerül a hűtőgépre
:D 
Szenzációs volt, Anita - köszönöm!
Csak ismételni tudnám jelentős részben az előttem írokat.
EGY BIZTOS: nagy egyéniség vagy, fergeteges humorral. Megkülönböztetőt márkajegyeid lehetnek ezek - szívből drukkolok.
Ida *** szeretettel
kedves Anita! Ilyen jó cikket, nagyon régen nem olvastam, őszinte leszek, könnyesre nevettem magamat a cikk olvasása alatt, DE EMELEM KALAPOM , a kitartásod, tanulásod, iránt, mert meg van a célod, és bármi áron, de haladsz felé, és még ezek az apró kis tudatlanságok sem tántorítottak el a célod mellől. Különben meg nem ez a fontos, ez is a haladás része, hogy tanulsz, és olyat, ami sokunknak már teljesen természetes, mert nap mint nap csináljuk, de az újdonság ereje, biztos ránk is hasonló képpen hatna, az idővel meg itt és most ne törödj, csak csináld!
KITARTÁST ÉS ERŐT kivánok a célod eléréséhez. üdv.Idessa
Lányok Fiúk !
ennyi dicséretet kisdobos koromban-a Mókus őrsben-kaptam utoljára :)híztam is két kilót…KÖSZÖNÖM !
Én is csapkodtam az asztalt olvasás és röhögés közben. A gyerekemnek is felolvastam (10). Ő most épp olyan korban van, hogy érzékeny a csúfolódásra, és megvédett téged Manita, hogy “Anya, azért nem érthet mindenki a számítógéphez!”
Nekem minden esetre ez a kedvenc boldog-mondásom:
“Boldogok, akik tudnak nevetni önmagukon, mert szórakozásuknak sosem lesz vége”
Kedves Anita !
Igazi példaként állsz előttünk, kik e sorba beálltunk és hol a bánattól, hol az örömkönnytől arcunkon nyugtázzuk magunkban egy-egy állomását elérve a tanulásnak, hogy ÉRDEMES !!!