… és esetleg még pénzt is…
Életem egyik legmegdöbbentőbb felismerését egy, a régi munkahelyemen dolgozó fiatal hölgy szolgáltatta, akivel néha összefutottunk a fénymásolónál, és ilyenkor váltottunk néhány semmitmondó szót egymással. Az illető hölgy a céges köznyelvben a “dekoratív” jelzőt bírta, mivel olyan volt a megjelenése, ami senkit sem hagyott hidegen. Magas volt, a kellő helyeken nőiesen gömbölyded, a szeme mandula vágású, a haja pedig ragyogott, és a derekáig ért. Öröm volt ránézni.
Egyszer, a fénymásolón túl is összefutottunk az egyik irodában, amikor is, éppen egy olyan beszélgetésbe csöppentem, amikor is a hölgy haját dicsérték a kolléganők, és irigykedve firtatták a titkát: hogyan csinálja, hogy az ő haja mindig fényes, és csodálatosan szép. A hölgy nevetett: semmi extra, havonta egyszer befestem magamnak, attól ilyen. Ekkor megállt az idő egy pillanatra: micsoda? Magadnak fested a derékig érő, sötétbarna hajadat? Mégis HOGYAN?
Akkoriban kezdtek elterjedni az otthon is használható hajfestékek, és bizony, a hölgy úttörő volt ebben. Elmesélte, hogy havonta ezreket spórol meg azzal, hogy magának festi a haját - még ha beleszámoljuk azt is, hogy az ő hajára simán felmegy a 3 doboz festék - ráadásul megspórolja az egész napos fodrásznál ülést is. Kitanított, hogyan válasszunk színt, mikre kell figyelni, hogyan kell felkenni akár ecset nélkül is, és minden ilyen kis apróságot. Még azon a héten kipróbáltam a módszert, és azóta is így festem a hajamat: magamnak. Néha elcsábulok - 4-5 évente egyszer -, és minden átmenet nélkül elmegyek egy fodrászhoz, és beülök. Legutóbb 4 órán át voltam a fodrászüzletben. Kilenc ezer forintot fizettem.
A pénz még a kisebbik gond, és így, 4-5 évente még azt a 4 órát is könnyedén rászánom. De ha azt vesszük, hogy a nők általában havonta legalább egyszer járnak fodrászhoz, kozmetikushoz, manikűröshöz, és még gyakrabban járnak szoláriumba, akkor, ha összeszámolom ezeket az időket, akkor kiderül, hogy havonta körülbelül 24 órát a szépítkezésre költünk úgy, hogy ezt lehetne akár sokkal hatékonyabban is! Évente ez már több, mint 240 óra! Ennyi idő alatt rengeteg pénzt is lehetne keresni ahelyett, hogy költenénk. Persze nem akarok senkinek a pénztárcájában turkálni.
De fontos látni: nem csak a szépítkezés költsége kerül pénzbe, hanem ez a rengeteg idő is. De ez még csak a kisebb gond. Az utóbbi fél évben műkörmöt tettettem fel, mert a sajátom nagyon gyenge, és mindig letörik. Már nem tudtam mást kitalálni, a műköröm nagyon jól beválik nálam. Egy-egy ülés kb. 2-2,5 óra. De ehhez még hozzá kell vennem, hogy előtte fél óra készülődés, utána fél óra, mire hazaérek. Igaz, ez csak három hetente, havonta egyszer fordul elő, de ezeket a fél órákat valahogy könnyedén elfelejtjük. Ha minden hónapban megyünk fodrászhoz, kozmetikushoz, szőrteleníteni, manikűröshöz, akkor ezekhez az alkalmakhoz még a valós időeltöltés mellé még oda lehet számítani a rákészülést, utazást is.
Megkíméllek az éves ráfordítás kiszámolásától, gondolom, már nyilvánvalóan látszik, hogy olyan helyeken folyik el az idő, amikre nem gondolunk, mert természetesnek tartjuk, hogy ezekre a dolgokra időt kell szánni. (És akkor még hol van a masszázs, az edzés, és a bárhova való utazgatás…)
Mi a megoldás? Nyilván nem tarthatunk itthon kéznél sem fodrászt, sem kozmetikust, sem szoláriumszalont, sem műkörmöst, stb. De vannak olyan szolgáltatók, akik már házhoz mennek! Ez egy lehetőség. És vannak olyan lehetőségek is, amikor megoldhatjuk a dolgokat mi, magunk. A hajfestés tipikusan ilyen. A szolárium helyett is olykor érdemes lehet kipróbálni a barnítókrémet (mondjuk minden második szoláriumozás helyett, hogy ha valaki rendszeresen jár, a barnító krém egyébként is egészségesebb), a szőrtelenítés-gyantázás pedig szintén házon belül is megoldható művelet. Mindezek olcsóbbak is, ha magunknak csináljuk, az időráfordításon pedig óriásit foghatunk: mikor felkenem a hajamra a festéket, akkor is tudok bármit csinálni! Még akár ezt a szöveget is meg tudom írni :).
Azért, mert bizonyos dolgokról olyan sémáink épülnek be, amiket anyáinktól, nőismerőseinktől lesünk el, még nem biztos, hogy azok a hagyományok a leghatékonyabbak. Igen, felgyorsult az élet. Nekünk, nőknek, duplán kell dolgoznunk, szinte egész életünkben. Jó olykor kiszakadni a taposómalomból azzal, hogy bevonulunk egy szépségszalonba, de a taposómalom megvár! Visszatérve, ugyanott kell folytatnunk, ahol abbahagytunk.
Míg, ha a taposómalom tempóján csökkentünk azzal, hogy frappáns megoldásokat keresünk, akkor az hosszú távon tesz jót a lelkünknek: lehetséges, hogy olyan hagyományokhoz ragaszkodunk egész életünkben, amik kimondottan rabolják tőlünk az energiánkat. Érdemes bátorságot gyűjteni, és felkutatni ezeket, a saját, legszűkebb környezetünkben. Akár önmagunkban :).
És ha már hajról volt szó:
Köszönöm a megerősítést! Én tipikus példája vagyok annak, hogy csak akkor megyek az általad említett helyekre ha pisztolyt tartanak a fejemhez
Igen, itthon is lehet hajat festeni, szőrteleníteni, műkörömre nincs szükségem, szoláriumozni pedig a napon szoktam. Persze, aki pont ezekből él vagy egyes barátnők, tuti, hogy igyekeznek emiatt megszégyeníteni, de csak a lényeg, hogy kötöttségektől mentes vagyok és nem vagyok hivatalos mindenféle időrabló helyekre. És… szerintem így is pont olyan jól nézek ki… vagy még jobban is mint egy-két olyan cicababa. :))
Na igen… csak azért vagyok olyan szerény, mert tökéletes vagyok. :))
:))
Ma a bürokrácia útvesztőjében töltöttem egy órát (okmányiroda és anyakönyvi hivatal), de esküszöm fél napnak tűnt.. Igaz, jót beszélgettünk közben anyuval, de egyszerűen vannak helyek, ahol megáll az idő..
A cikkben említett példákkal az is a gondom egyébként, hogy itt leteszem a nagyesküt, de soha szebb még nem lettem sem fodrásztól, sem kozmetikustól. Sőt! A műköröm az más, mert annál meg olyan nem volt még, hogy ne lettem volna elégedett :). Ez persze mindenkinél más és más, de horribilis óraszámok tudnak kijönni pusztán a megszokástól. (Arról meg már nem is beszélve, mikor szidják a fodrászt, de legközelebb attól még visszamennek hozzá, sőt, még sokszor…)
Bezzeg a férjem :). Odatelefonál, megbeszélik, hogy negyed óra múlva ottvan, és fél óra múlva meg már jön haza :). Persze, egy férfihaj körül nincs mit hókuszpókuszolni (elnézést a fodrászoktól, tényleg tisztelet a kivételnek!) :-*
Bocsi, kicsit ellenlábaskodnék!
Először is:
A szőrtelenítő krémtől még szőrősebb lettem, váltottam kozmetrikust, így olcsóbb és igyekszem a fodrászkodással összekapcsolni. (egyébként ő sem drága!)
Másodszor:
Iszonyú béna vagyok, nem tudom a hajamat egyedül beszárítani (régebben én is otthon saját magamnak festettem!
De! Mióta a kemó után újra nőtt a hajam, szeretem, ha nem egy bányarémet látok a tükörben.
Havonta, kéthavonta járok, mert sajnos kicsit “beleőszültem” az életbe!
És harmadszor:
Igen, valóban megvár a taposómalom, de hat gyerek mellől igenis néha jól esik kiszabadulni!
Vessetek érte rám követ, de vállalom!
Néha jól esik csak magammal foglalkozni!
Ha ez bűn, akkor bűnözök!
Negyedszer:
Én is sajnálom a pénzt a “női cicomákra”, sokszor van lelkiismeret furdalásom, ha erre költöm a pénzt, de… néha bele kell férjen!
Nem szolizok, régebben jártam műkörmöshöz, de a sok mosogatós pancsolás miatt pillanatok alatt leestek a körmeim!
Azért jártam, mert szerettem, ha szép a kezem, de a rendes körmömről -szintén a mosogatás, és a házimunkák miatt- folyton lekopott a lakk, és akkor naponta lakkozni kellet. Ez pedig tényleg rengeteg idő!
De már se nem lakkozok, se nem műkörmöztetek.
Edzés, nos én azt többnyire itthon oldom meg. Van pár DVD-m, és így olcsóbb is, illetve akkor tornázok a mikor én akarok. (Általában hajnal 4-5 óra körül)
Ha jobb az idő előkapom a biciklimet, és kiszellőztetem a testem-lelkem!
Nos most ennyi jutott eszembe!
További kellemes napocskát!
Gabi
Szia
Nagyon sokszor elolvastam ezta a cikket,mert rámfér. Mindig az idővel van bajom, vagyis magammal, kifolyik a kezem közül, de mióta olvasom a Hősnők irásokat, jobban odafigyelek.
Sokszor festettem hajat én magam is korábban, meg volt úgy is, hogy nem volt fodrászra pénzem egy évig. De azátn változattam az életemen és jobbra fordult. Én magam beláttam, hogy Nekem mégis kell egy fodrász, egy hozzáértő ember aki a hajamat rendezi, legalább 2-3 havonta, és végre megtaláltam egy éve a fodrászt is aki ezt professzionálisan el is végzi, stílusban is szinben is( szőke melír) , szóval.. igen, ez bevált, de egyelőre erre futja még. Volt már műkörmöm is imádtam, de mindent nem lehet, a kezem ápolt, de itthon magam oldom meg. Kozmetikus ? hááááááát igen kéne, de igyekszem a legjobbat adni a börömnek, lehetőleg természetes anyagot.
Az időbeosztás még mindig probléma ettől függetelnűl, de igyekszek. És jó, hogy van itt kitől tanulni. puszillak.
Időnként kell a kényeztetés, és borzasztóan fontos, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben.
De vannak praktikák, amiket itthon is be lehet vetni, persze nem kötelező :).
Kingus, igen, a melír azért kényes dolog, azt nem érdemes egyedül próbálgatni :).
Gabi! Tényleg, az edzést, mozgást nem is vettem be a repertoárba! Azt is lehet itthon-környéken, és az edzőtermekkel ellentétben az az előnye is megvan, hogy az ember lánya a mozgás közbeni magányosságában világmegváltó gondolatokkal is foglalkozhat
puszi,
Rita