Kukucs a mindennapi életbe-szezonmunka

Kukucs a mindennapi életbe-szezonmunka

Az egyszerű vidéki családoknál teljesen természetes, hogy a gyerek ahogy tinédzser-korba kerül, nyáron valamilyen szezonmunkát végez. Ez természetesen esetfüggő, attól függ mennyire fejlett a gyerek, mi érdekli és természetesen a “normális” családoknál nem erőltetik. De mivel az osztálytársak nagyrésze dolgozik, ezért ha nem is mindegyik, de a legtöbb 13 évesnél idősebb gyerek már munka után néz nyárára. Az én fiam még nem töltötte be a 15-t, de már tavaly nyáron szeretett volna dolgozni. Nem akartam, mert elég vékonyka legény, bizonyos egészségügyi problémákkal amik miatt túlságosan féltettem. Az idén megint mondogatni kezdte májusban, de megint nem nagyon voltam rá kapható, hisz a társai, akik dolgoznak, nála jóval erősebbek és érettebbek. Kisfiam nem is volt még 6 éves amikor az iskolát elkezdte, így a legkisebb az osztályában, vannak olyan társai, akik kerek egy évvel idősebbek nála, ez a különbség nagyon is érezhető ebben a korban.
Szép neonklasszicista stílusban épült az épület, melynek földszintjén a taverna van
Nikos, fiam egyetlen jóbarátja, már talán 10 éves kora óta dolgozik nyaranta. A családjukban ez a  szokás már ősidők óta, anyjának ajándékboltja van a városban, apja hajóskapitány, aki 8 hónapot tengeren van minden évben, mindketten nagyon sokat dolgoznak. Nagybátyjának teherautós vállalkozása van és a kissrácnak a teherkocsik az álmai, mióta őt 7 évesen megismertük és a fiammal összebarátkozott. Eleinte azt hittük olyan kisgyerekes rajongás, de a gyerek stabilan tartja magát ahhoz, hogy nagybátyjával szeretne majd dolgozni, mikor felnő. Lehet még 10 éves sem volt, amikor bácsikájával nyaranta fuvarokat bonyolítottak le Athénba és az ország többi részébe. Most már nemcsak a teherautókon dolgozik, hanem pincérkedik is szombat-vasárnap.
Ez az egyik legmegszokottabb és legbeváltabb szezonmunkája az itteni fiataloknak, beállnak a nyári két hónapra a sok taverna, kávézó valamelyikébe kiszolgálni.
Fiam rezignáltan vette az idén tudomásul, hogy megint nem intéztünk neki szezonmunkát, ő még túl éretlen ahhoz, hogy eszébe jusson, egyedül is kereshetne. Igaziból én is szerettem volna, ha dolgozik kicsit, hisz így kikerül a védőburokból, amit nagyon szorosan vontunk köréje, és bepillantást nyerhet az “ÉLETBE”. Mikor pár nappal ezelőtt Nikos felhívta, hogy ugorjon be helyette a tavernába szombat este, mert ő a cserkészekkel megy táborozni, nagyon megörültünk.
Én nagyon izgattam magam, anélkül, hogy neki mondtam volna, mert nem voltam egyáltalán biztos benne, hogy egyáltalán egy tálcát megrakva el tud egyensúlyozni, de abban sem voltam biztos, egyáltalán a dolog egész menetét megérti majd: asztalterítés, kiszolgálás, leszedés, kért dolgok kihozása, stb..
Hát nagyot kellett csalódnom pozitív értelemben, fiam 8-tól éjjel 1/2 2-ig repült a tányérokkal, poharakkal és mikor nem volt dolga, a másik pincérfiúval, aki történetesen osztálytársa, traccsoltak a nekik kitett székeken a taverna előtt. Sajnos nem volt nálam a normális fényképezőgépem, így csak a mobilommal tudtam megörökíteni a dolgot.
Persze ha még sikerül dolgoznia, különleges szervezést ígényel a dolog, lévén, hogy mi 7 km-re városon kívül lakunk. Nagyon örülök neki, hogy sikerült picit kilépnie a “világba” és nem utolsósorban a 27 eurónak, amit keresett:) A tulaj adott nekik 20-20 eurót és a hálapénzeket is szétoszthatták:)
Ez a csónak közben menyasszonyt és vőlegényt szállított egy kistemlomba, nagyon romantikus volt, de a mobilommal nem jutott eszembe, hogy lekapjam a jelenetet..
És hogy ne legyen csak saját tapasztalat, álljon itt egy táblázat az eurostat-tól a 2000-2010-s másod- valamint szezonmunkában foglalkoztatottakról az EU-ban. Ehhez ha hozzávesszük, hogy Go-ban még mindig nagyon sokan teljesen feketén végzik ezt (pl. a kis segítőket sem kell bejelenteni), akkor sztem Görögország van az első helyen.
Kukucs a mindennapi életbe-szezonmunka
4.9 (98.67%) 15 votes