Comments for HősNők

Comment on Teljesség by Nelli

Nelli — Wed, 10 Mar 2010 21:22:36 +0000

Az igazi boldogság valószínű akkor köszönt ránk, ha elégedettek vagyunk azzal, ami már megvan és nem azon kesergünk, ami nincs. A lényeg, hogy türelemmel hozzuk ki az adott szituációból a legjobbat. Saját tapasztalatom, hogy élni a jövőben - a jelen helyett - épp oly káros, mint leragadni a múltban.

Comment on Teljesség by Sarkadi Krisztina

Sarkadi Krisztina — Wed, 10 Mar 2010 21:14:16 +0000

Úgy érzem, én is a teljességbe tartok. Mostanra jobban ismerem és jobban szeretem magam. Kifejezetten örülök a koromnak (45 éves vagyok), mert érzem, hogy ténylegesen bölcsebb - és ezért boldogabb is - vagyok, mint például a 20-as éveimben. Nagyon sok volt még bennem a bizonytalanság akkor, és örülök, hogy ez elmúlt. Most már tudatosan változtatok, és teremtem meg én magam az átmeneti bizonytalanságot, mert megtapasztaltam, hogy érdemes - utána minden sokkal jobb lesz.

Comment on Te megtaláltad már a Zumbád? by Szanita

Szanita — Wed, 10 Mar 2010 20:39:35 +0000

Nekem mindenféle sportos szenvedélyem volt, mielőtt megszülettek a gyerekeim: tollaslabda, step-aerobik, konditerem, úszás, társastánc, mindenféle táncházak. Persze ez most már három gyerekkel nem kivitelezhető.
Csak a tollaslabda maradt, a fiammal (ő a legnagyobb) 31 hetes várandósan még csapatbajnokságon játszottam, a középsővel is bírtam kb. eddig, a kicsivel egyáltalán nem. Viszont 10 hetes koruktól újra játszottam, mindig.
De már nagyon vágyom valami táncosra is. Csak kéne még napi plusz 10 óra minimum, hogy az elképzeléseimet sorra megvalósítsam
De abban egyetértünk, hogy mozgás, különösen, ha szenvedély, öröm is társul hozzá, életünk, jó közérzetünk alapvető tartozéka.

Comment on Te megtaláltad már a Zumbád? by Kyra

Kyra — Wed, 10 Mar 2010 11:52:26 +0000

Annyira örülök neki, hogy mostanában divatba jöttek a táncos edzések! Sokáig csak step-aerobik volt mindenhol, de most tele van minden a táncos órákkal. Egyszer egy aerobik-rendezvényen voltam egy argentin lány óráján, aki tangó-aerobikot tartott, na az valami fergeteges volt. Utána pedig volt egy jazztánchoz hasonló órája, azt sem fogom elfelejteni.

Comment on Te megtaláltad már a Zumbád? by Kriszta

Kriszta — Wed, 10 Mar 2010 10:13:22 +0000

Örülök, hogy a testmozgás a téma!! A lélek sokkal többet meríthet a testből, vagyis a mozgás termelte endorfinből és önbizalomból, mint sokan gondolnánk.. mégis nehezen mozdulunk. Örülök a témának, ami kissé a mániám

Comment on Te megtaláltad már a Zumbád? by Vera

Vera — Wed, 10 Mar 2010 08:15:49 +0000

Én a zenés ugri-bugriban nem vagyok annyira otthon, voltak próbálkozások, de hamar kiderült, hogy nem az én világom.
7 éves koromtól érettségiig kosárlabdáztam, utána semmit nem mozogtam (meg is lett az eredménye)
Viszont 3 hete megint kosarazok, és annyira jó! Persze első alkalom után “izomhalál”, de megéri. Visszajött valami a régi lendületből, jó érzés tudni, hogy “még mindig képes vagyok rá”. Azt hiszem most kezdem megérteni, hogy miért annyira fontos a mozgás, bármi is legyen az.
Saját zumbát mindenkinek!

Comment on Teljesség by Nagy Eszter

Nagy Eszter — Wed, 10 Mar 2010 07:49:30 +0000

Épp a napokban gondolkodtam azon, hogy annakidején úgy éreztem (talán minden kamasz úgy érezte), hogy a szüleim nem értenek meg.

És akkor beugrott, hogy nagyrészt mit takart ez az el nem fogadottság érzés… A szüleim nem értették meg, hogy engem milyen érzések kötnek egy-egy dalhoz, egy zenéhez. Mai napig szívesen hallgatok olyan zenéket, amelyekről aktuálisan úgy érzem, hogy egy-egy érzelmemet fejezik ki, gondolom ezzel mindannyian így vagyunk.

Lehet, hogy a te lányodnak is ez a meg nem fogalmazott problémája? Esetleg az, hogy azok az érzéseket, amiket benned kelt egy dal, azok őt pillanatnyilag nem mozgatják?

Comment on Te megtaláltad már a Zumbád? by Gyömbi

Gyömbi — Tue, 09 Mar 2010 21:47:02 +0000

Egyszer láttam valami magyar néptáncos próbálkozást - sajnos nem volt túl színvonalas Pedig már bennem is megfogalmazódott a gondolat, (elvileg aerobic-edző is vagyok, csak sosem csináltam “hivatalosan”) de nincs rá kapacitásom, pedig látok benne fantáziát. Valaki??

Comment on Te megtaláltad már a Zumbád? by Gyömbi

Gyömbi — Tue, 09 Mar 2010 21:40:01 +0000

Egy a sorsunk Annamari!
Én a Somogy Táncegyüttesben “éltem” sok évig - aki táncol egy ilyen együttesben, tudja milyen életformát jelent. Én első pocakommal 2 héttel szülés előtt hagytam abba. Akkor már le kellett ülnöm a csingerálás alatt

4 hónapos volt Palkó fiam, mikor még táncoltam egy számot a Zalai Kamarafesztiválon… aztán lett, aki megtanulta a helyem…

Azóta párszor be-beugrottam én is, legutóbb az együttes 60 éves műsorán táncoltunk mint volt táncosok, a régi bandával - a fiatalok nem értik, miért vagyunk bezsongva annyira

Én tettem pár kísérletet a rendszeres próbára járásra, de “valami” miatt nem jött össze igazán…
Néha borzasztóan hiányzik - szerecsére nálunk havonta van 1-2 táncház, férjem, sógorom zenészek, a gyerekeink is ebben nőnek fel.

Szeretnék én is valami nekem való mozgásformát.
Nem ez a kategória, de minden hátfájós, elgémberedett, “elpuhult” anyukának ajánlom Füzessy Balázs Fitness Yogáját élőben, vagy DVD-n!

Comment on Teljesség by Gyömbi

Gyömbi — Tue, 09 Mar 2010 21:27:35 +0000

Szerintem is fontos az érettség. Engem jó érzéssel tölt el és elégedettséggel, hogy nem ragadtam le a 20 éves szintemen - fejlődtem!:) Kézzelfoghatóan is - lett családom, házam, stb., és a személyiségem is, gondolkodásmódom is sokat változott. Bár belül gyerek maradtam sok tekintetben(alkotásvágy, játék, idealista naivitás bizonyos dolgokban) de ez így jó! Sajnos nagyon sokan vannak, akik megrekedtek egy bizonyos szinten, és nem alapítanak családot, vagy 30 évesen még az iskolapadot koptatják. De hát erről sokat is hallani manapság…

Comment on Távol önmagadtól - Második fejezet by D. Bikfalvi Moni

D. Bikfalvi Moni — Tue, 09 Mar 2010 21:18:26 +0000

Az eddigi alkotótársak: Kovka, Balogh Évi, Maci és Csányi Andi. Persze nem mindenki minden ötlete van benne most, van, amire később kerül a sor, és van, ami kimarad - de ez benne az izgalmas

Comment on Böjti szelek by Gyömbi

Gyömbi — Tue, 09 Mar 2010 21:15:20 +0000

Így sokkal könnyebb elviselni a szelet! Az átvitt értelműt is! (Mint szüléskor - tudod, hogy az jó jel, ha fáj…)

Comment on Távol önmagadtól - Második fejezet by Gyömbi

Gyömbi — Tue, 09 Mar 2010 20:32:09 +0000

Hú, de vártam! Én is most egy nagy hajrában vagyok, de azért szakítok időt az elolvasásra. Volt sok ötletem is, de odáig nem jutottam el, hogy meg is osszam veled…
Talán most sikerül. Juj, de kíváncsi vagyok!

Azt meg szabad kérdezni, hogy hányan adták bele a gondolataikat?

Comment on Küzdeni by Kriszta

Kriszta — Tue, 09 Mar 2010 08:39:15 +0000

Egy olimpikon aztán pontosan tudja, mit jelent a sérülés, a fájdalmak, a vereség, az újrakezdés.. enélkül nem is kerülhetett volna oda hogy az ország legjobbjai közé kerüljön.
Mindannyiunknak vannak céljai amikért képes így küzdeni, csak mások a célok.
Szerintem te is tudsz küzdeni, a magad módján, a magad céljaiért. Ha nem az élsportban, akkor másban.
Mindenkit érnek kudarcok, veszteségek, és azokból fel kell tudni állni.

Comment on Küzdeni by kati

kati — Mon, 08 Mar 2010 12:25:22 +0000

Sziasztok!
Én szeretném ha a lányomnak az olimpikon édesapja lenne a példaképe..Hiszen ahogy apuka meséli,először magunkat kell legyőznünk a nap minden egyes percében,hosszú éveken át ahhoz,hogy elérjünk valamit.És egyáltalán nem a másik legyőzése a fontos…Valahogy pont így van ez a mi normál,melós életünkben is.
Sokszor hallom,hogy az élsport nem egészséges,miközben aki élsportol remekül érzi magát,hisz neki ez az ÉLET!A folytonos küzdelem viszi előre,mert ez van neki “bekódolva”.Azaz ettől boldog,elégedett.
Szerintem az élet mindenkire annyi terhet mér amennyivel boldogulni tud-tudom ez közhely-,de én hiszek ebben,és éppen ezért lazán “küzdök” és nem fogcsikorgatva.
Nagyon tetszett ez a cikk.