Borsányi Andrea, az okos vállalkozások HősNője

Vállalkozás | vidirita | April 29, 2009 at 01:00

A kis cégek életében két nagy vészhelyzet lehet: ha nagyon megy az üzlet, vagy ha nem eléggé…
Sok kis cégnek nagyon jól megy az üzlet, sok a megrendelés, de már borzalmasan belefáradtak az óriási hajtásba, a munka mellett pedig rengeteg céges kötelezettség is van, amit mind el kéne látni.
„És akkor ez már mindig így lesz?”
Sok kis cégnek nem megy eléggé az üzlet, nincs elég megrendelés, és már borzalmasan belefáradtak, hogy rengeteget dolgoznak, de mégsem sikerül a várt kitörés. „De vajon miért nem segít a marketing?”
Borsányi Andrea vagyok, a kisvállalkozási vészhelyzetek szakértője, az OkosVállalkozás :: üzleti blog szerzője.

Borsányi Andrea

Borsányi Andrea

A kis cégek tulajdonosai profik a vállalkozásuk szakmai dolgaiban, ahhoz értenek, ott mozognak biztonsággal, de elúsznak a vállalkozással járó más, üzleti-szervezési területeken. Emiatt elég összetett „vészhelyzetek” alakulnak ki a cégben, ami a túlhajtottságban, az időhiányban, a rendezetlen cégügyekben, vagy éppenséggel a kevés forgalomban, nem elég bevételben mutatkozik meg – és ez mind a vállalkozás sikerét veszélyezteti, magyarán azt, hogy meghozza-e a vállalkozás azokat az eredményeket, amiért tényleg érdemes csinálni…
Pedig több vállalkozási praktikát, technikát, módszert is alkalmazhatnak kis cégek is, amivel könnyebben, sikeresebben működhetnek. Tanácsadóként ezeket közvetítem számukra, és konkrét problémamegoldó konzultációkkal abban segítem őket, hogy a cégüknek legjobb üzleti technikákkal, módszerekkel, megoldásokkal félresöpörhessék a nehézségeket, és végre nyugodtan dolgozhassanak, 100%-ban a bevételteremtésre koncentrálva.
Számomra a kicsiben vállalkozás egy nagyon érdekes terület: a problémái, helyzetei, kérdései összetettek de egyszerűek is egyben, és a legnagyobb kihívás, hogy kevésből kell kihozni a legtöbbet. Ezek nekem kimeríthetetlen inspirációt adnak az egyre jobb és jobb megoldások keresésére, tanulására és fejlesztésére, amivel aztán a kis cégek a maguk méretében óriási sikereket érhetnek el.
Végzettségem szerint egyébként a nemzetközi kapcsolatok szakembere vagyok, gazdasági menedzsmentre szakosodva. Ez utóbbi az, aminek ma hasznát is veszem, bár nem nagyon hiszek a papírokban. Sokkal jobban bízom a gyakorlatban szerzett, gyakorlati tudásban.

Rita: Andrea, te kisvállalkozásoknak adsz tanácsot, hogy javíthassanak a működésükön. A tanácsadói szakma egyébként sem könnyű, de mint nőnek, nincs kiemelten nehezebb dolgod?

Andrea: A tanácsadói szakma tele van pasikkal, akik hírnevet csináltak maguknak. A férfiak természetesnek veszik, hogy ezt megengedhetik maguknak, míg a nőkben van egy gát azzal szemben, hogy magukat előtérbe helyezzék. Ezek a megszokott szerepeink, ezért a férfiak vannak többen vezetők, irányítók.
Én viszont nem „dőlök be” annak, hogy ettől sokkal nehezebb a dolgom, mert akkor tényleg az lesz.
Szerintem nőként olyan erősségeim vannak, amivel felvehetem a versenyt a tanácsadó szakma férfijaival, sőt a női erények még előnyöket is jelentenek számomra, mert előnyöket jelentenek az ügyfélnek!
Ugyanis egy női tanácsadó sokkal jobban tud az ügyfél fejével gondolkodni, odafigyel rá és nem csak a magáét mondja, több oldalról is megvizsgálja a problémákat és jobban figyel a részletekre, mint egy férfi; kiegyensúlyozottabb kockázatkezelő, és mindig megoldás-centrikusan gondolkodik. Ezek női erősségek, és pénzben mérhető előnyöket hoznak az ügyfél oldalán.

Rita: Ügyfeleid között milyen számban akadnak nők által vezetett cégek? Nőként könnyebb velük együttműködni?

Andrea: Azt mondhatom, hogy nálam teljesen rendben van a nő-férfi arány, sok női olvasóm és ügyfelem is van. Hogy nőként könnyebb-e nőkkel együttműködni? Igen is meg nem is. Lehet, hogy először könnyebben megbízik egy nő egy másik nőben, és az is igaz, hogy jobban megértem egy nő gondolkodásmódját, össze tudunk kacsintani az olyan női helyzeteken, mint a család és a munka közti egyensúly kérdése, de amikor „komolyra” fordulnak a dolgok, a megvalósításra kerülne a sor, a női aprólékosabb, szerteágazóbb gondolkodásmód miatt sokszor nehezebb a konkrét eredményekig eljutni egy női ügyféllel.
Aki azonban határozottabb a saját céljait illetően, vagy tudja, hogy neki kell megkeresnie a pénzét, az nőként még a férfiakat is meghazudtoló lendülettel tudja ösztönözni, előre vinni az együttműködést.

Rita: Tegyük fel, hogy olvasóink közül néhányan kacérkodnak a vállalkozás gondolatával. A tapasztalataid alapján mit javasolnál nekik, még a kezdő lépések megtétele előtt?

Andrea: Aki első vállalkozáson gondolkodik – és mondjuk nem olvasott még bele a blogomba, ami ugyan működő vállalkozásoknak szól, de láthatja belőle mik a vezérfonalak, ha sikeressé szeretné tenni a cégét – annak automatikusan ugyanazok az első kérdései, és ennek az az oka, hogy sajna így tanultunk gondolkodni: 1) Mik a szabályok, mit szabad, mit engednek? 2) Mit kell kiváltani, hol adják a papírokat? 3) Mennyibe kerül? 4) Van-e támogatás?
Én ilyenkor azt szoktam kérni, hogy ha pénzt szeretne keresni a vállalkozásával, akkor álljunk meg, és egy 180 fokos fordulattal nézzük azokat a kérdéseket, amik tényleg számítanak ebben. Azaz ezeket: 1) Mit fog csinálni, mi lesz a tevékenység? 2) Hogyan fogja felépíteni és működtetni az üzletét? 3) Honnan lesznek ügyfelei?
Ha ezekre valakinek még nincs életképes válasza, akkor először gerilla módjára fel kell derítenie a terepet, hogy sikeres lehet-e az „akciója” – azaz meg kell találni a módját, hogy minél jobban feltérképezze a területét, megszerezze a fontos adatokat és információkat, ügyfélkapcsolatokat keressen, és élesben ki is próbálja, hogy működik-e az elképzelése, mielőtt a formaságokba kezdene.
Mert gondolj csak bele, a cégbejegyzéshez nem adnak 100 jól fizető, biztos ügyfelet, és mondjuk a működési engedélyhez meg újabb 100-at, hogy szépen eléldegélj belőlük, márpedig a vállalkozás ügyfelekből fog élni, és nem abból, hogy kiváltotta a papírokat. Ezért muszáj megfordítani a sorrendet: először az üzleti tartalom, és potenciális ügyfelek a látótérben! Utána ehhez már hozzá lehet igazítani a formai kötelezettségeket, és az sem okoz majd problémát, hogy mennyibe kerül az alapítás, vagy mik a havi költségek, ha tudod, hogy honnan lesz meg a bevétel hozzá.
Tehát a szokásos kezdő lépések megtétele előtt azt mondom, muszáj 180 fokos fordulatot venni.

Hétköznap, két úticél között

Hétköznap, két úticél között

Rita: Nagyon fiatal vagy még, téged elnézve az az érzésem támad, hogy már óvodás korodban vállalkozó akartál lenni. Mesélnél az utadról?

Andrea: Mondjuk azt, hogy a kérdésedben minden félig igaz rám.
Szerintem nem vagyok olyan fiatal… leginkább úgy érzem magam, hogy „hű, ebből nemsokára 30 lesz”, és hogy jó pár dolgot már meg kellett volna tennem, amivel még csak úton vagyok.
Ráadásul sokáig teljesen szabadúszó voltam az állásaimat illetően, nem voltak határozott karrier terveim (főleg nem tudtam elképzelni az életet egy multinál), és nagyon sok mindenben kipróbáltam magam, részben a dolog kedvéért, részben – levelezős főiskolásként – a havi megélhetésért. Azt hiszem, ezek nagyon hasznos tapasztalatokat adtak nekem, ellenállóvá tettek sok mindennel szemben, nem nagyon esem kétségbe a történésektől, és van erőm a számomra fontos elvekhez tartani magamat.
Úgyhogy nem tudtam már az óvodában, hogy mi akarok lenni, de jó iskolákba kerültem, ahol fontos dolgokat tanultam, az érdeklődésem is kialakult az üzleti tudományok iránt, és aztán megszereztem a szakmai tapasztalatokat is. Tanácsadóként a mai napig benne vagyok és dolgozom a kisvállalkozások mindennapjaiban, nehézségeik megoldásain, és nem is csak az ügyfeleken keresztül, hanem üzlettársként saját vállalkozásokban is – tehát csinálom, amiről beszélek.

Rita: Hová tartasz Andrea? Mik a közeli és távoli céljaid?

Andrea: Az offline tanácsadói világból érkeztem nem olyan régen az online környezetbe, és szeretnék itt is maradni, jelen lenni. A tervem az, hogy kitágítsam a magam határait: nagyobb közönség számára közvetítsem az üzleti tudást és módszereket, amivel azoknak a kis cégeknek, akikkel eddig együtt dolgoztam, sikerült kitörni és új sebességre kapcsolni az üzletükben, plusz ezzel együtt a szolgáltatásomat is szeretném szélesíteni, új formákba önteni, amivel az online jelentkező igényekre tudok válaszokat mutatni.
Szóval folyamatosan dolgozom az online jelenlétem alakításán, és egy olvasói közösség, ügyfélkör kiépítésén a tanácsadói üzleti blogomhoz kötődően.

Rita: Miről fogsz írni HősNőinknek?

Andrea: Olyan témákban gondolkodom, ahol a vállalkozás és a nők „összeérnek”, lehet ez úgy is, amikor egy nő maga vállalkozik, de úgy is, hogy vállalkozás-közelben él, például vállalkozófeleség, vagy a gyereke lépett a saját üzlet útjára. A vállalkozók társainak sokkal fontosabb szerepe van a kis cégek sikereiben, mint azt sokan gondolnák – erre kevesen figyelnek oda, miközben az, hogy egy vállalkozó társa a magánéletben hogyan viszonyul ahhoz, hogy a párja vállalkozik, egyáltalán nem mindegy!
Mivel én általában a konkrét, kézzelfogható dolgokat szeretem, ezért elsősorban praktikákra lehet számítani tőlem, ami megkönnyítheti a vállalkozónők és a vállalkozók társnőinek mindennapjait.
100 gyakorlati tipp leendő és kezdő vállalkozónőknek, hogy vállalkozásod valóban sikeres legyen!>>

Tags: , , , , , , ,

9 Comments

  1. Soós Viki says:

    Üdvözöllek a csapatban!
    :-)
    Viki

  2. Lili says:

    Nem tudok írni véleményt erre az oldalra!: HELP

    Üzletember a családban: hogyan segítheted
    sikerhez a támogatásoddal?

  3. Andrea says:

    Szia, nem tudom, mi lehet a gond, előbb még működött…?!
    Talán később próbáld meg még egyszer, várom a véleményed.

  4. Lili says:

    Még mindig nincs semmi…..

  5. Lili says:

    Nem jelennek meg a hozzászólások sem.
    A rendszer nem akarja, hogy hozzászóljak. :)

  6. Lili says:

    Sajnos nem működik. Ma sem.

  7. Vidi Rita says:

    Lili, őszintén megmondom, fogalmam sincs, hogy mi lehet a probléma, a hozzászólások minden bejegyzésnél aktívak, már leellenőriztem minden beállítást, nálam működik, másnál is. A másik életemben felhasználók problémáival foglalkozom, de ez számomra is új. Milyen böngészőt használsz? Milyen operációs rendszert?

  8. Lili says:

    Rita, passz. :)
    Olyan sokszor megszeretném nyitni, szeretnék írni vélemény….de nem jön elő. Majd itt írok. :)

    A mi történetünket kevesen ismerik…..

    De azt hiszem itt az ideje, hogy megosszam Veletek.

    16évesen ismertem meg Gabit. Akkor 3.éves volt a jogi egyetemen. Azután a mostani lakhelyünkre költöztünk, ahol most is vagyunk. Vagyis csak a városban, ahol most vagyunk. Már költöztünk 4* azóta a városban össze-vissza…..

    Szval úgy kezdődött minden, hogy Gabi lediplomázott, és elkezdett bojtárkodni. Nem tetszett neki. Addig netezett, kutatott, vonzás törvénye :), míg rátalált a kiútra. Elindult egy úton.

    Mi, mint miden normális magyar család, vettünk házat, szép, nagy házat, a biztonság érzése…., az összes pénzünket belefektettük, amit Gabi összespórolt, vettünk fel hitelt rá, és éltünk…igen ám, csak nem volt jó, hogy mínuszban voltak a kiadásaink. GAbi rosszul volt az érzéstől. Fogyott a spórolt pénz….ezért is keresgélt a neten. Bojtárként kevesett keresett,én pedig tanultam még akkor. Szülők nem tudtak segíteni, Gabi el sem fogadta volna…. Szval mi a megoldás?

    3 hónapos Kismama voltam, mikor előállt az ötlettel, ami érlelődött bene fél éve. Csak nem tudta hogy mondja meg, de most itt van az ideje….: leültetett. Szeretném, ha albérletbe mennénk. Fú….. Aztán, szeretném, ha 1 hétig gondolkodnál rajta, nem kell válaszolnod most rá. Hát, meg sem tudtam szólalni. :) Azért szerette volna, hogy albérletbe menjünk, hogy akkor a pénzt, amit felszabadítunk a házból, azt befektetheti az első üzletébe. Persze megkért, hogy menjek el vele arra a tanfolymara, amit szeretne elvégezni. OKOS :) Én is kellek hozzá, lássam, hogy miről beszél. Ne nézzem bolondnak. Körülöttünk mindenki nevetett akkor. MOst már nem…. EGYÉBKÉNT IS TUDJÁTOK BIZTOSAN AZT AZ ÉRZÉST,MIKOR A SAJÁT, ELSŐ OTTHONT CSINOSÍTOD, A SZÍVEDHEZ NŐ….Bocsánat, caps lock…..szval 1 hetem volt.
    Anyunak, senkinek sem mertem elmondani. Mikor s zülőknek elmondta Gabi, hogy eladjuk a házunkat, amit fél évig keresgéltünk, meg hát a szülők féltenek minket, és kismama vagyok, és mi lesz velünk….szval a szülők köpni, nyelni sem tudtak, de, nagyon jó csaádból jöttünk mindketten, így áldásukat adták, persze sírtak…..ha mégsem jönne össze, mehetünk oda lakni. :) (persze)

    Szval döntöttem: Eladjuk. “Pechünkre” - még az árral sem kekeckedett…. az első vevő elvitte! Alig 1hónap volt…..nincsenek véletlenek….költöztünk az új albérletünkbe. Sötét volt, kicsi volt….de a célnak megfelelt. Zsófi lányunk itt született. Egyedül pakoltam be, egyedül pakoltam át magunkat az otthonunkból, albérletbe. De tudtam, éreztem, hogy tudja, mit szeretne csinálni. Hittem benne. Szerintem ez a legfontosabb. A mai napig! Nem megkérdőjelezni! Soha!

    ÉS ez az üzlet nagyon jól bejött. Tutdunk saját házat venni, gyönyörű szép othonunk lett. ÉS igen, megígérte, hogy sodálatos otthont teremt nekünk, mikor eladtuk az első otthonunket, és albérletbe mentünk.
    Igaz, mármost szétváltak a társaival, de az új társai megbízhatóbbak - bár megtanultuk, hogy sajnos a pénzvilágban nincs 100%-os bizalom, és jelenleg egy Pénzügyi Rt. tulajdonosa.

    És tudjátok, hogy mit bírok benne? Iszonyatosan tud harcolni, nincsenek lehetetlenek számára. ÉS megy a lehetőség felé, csinálja, nem ül a babérjain, a sülthalat nem várja. Nem tudja azt a szót, hogy nem sikerül. Ha vmibe belefog, az csak sikerülhet! És nem véletlen, hogy eljött amikor bojtár volt, nem szakvizsgázott le, mint sokan teszik, és jogi ügyeket intéznek, “papírokat pakolgatnak” - mint kislányunk mondta….szval bevállalós, megfontolt, komoly üzleti terveket készít évekre előre. Nem vág bele vakon semmibe. A számok döntenek.

    Az én szerepem ebbe? Támogattam, segítettem. Kemény idpőszakokban tudtam normális lenni, bár persze nálam is szakad a cérna néha. Kikapcsolom. Beszélgetek vele. Ha igénylibeszélgetünk, ha nem, nem.
    Itthon minden az én feladatom. Hétfőtől-péntekig egyedül vagyok a két kicsivel. Megtanultam, hogy azzal, hogy ő ezt tudja csinálni 1001%-osan ehhez én ezt tudom adni. És ez a legtöbb.

    Zsófika akkor született, amikor indult az első cég, aztán Botond akkor, amikor az Rt. megalakult. Sosem tétlenkedtünk. És a komoly üzleti sikerek komoly munkával érhetőek el. De ehhez is sztem temperamentum szükséges. Rendkívül sok ALÁZATRA, lojalitásra van szükség! És az üzleti életben is fontos, hogy JÓ ember legyél. Hogy IGAZ ember legyél.

    Nem szoktam senkinek, vagy csak kevés embernek elmesélni a történetünket, mert az emberek irigyek…..de azt hiszem, hogy Nektek érdemes, mert itt mindenki tanul mindenkitől. A tapasztalatokból, egymás életútjából…..

    És ami még nagyon fontos számomra, mindemellett, hogy jó üzletember, rendkívüli apa. Imádjuk. Szülnék 3., 4. gyereket is neki, ha többet lenne velünk.De az az idő is eljön, ezért dolgozik.

    Saját erőből is lehet vki jómódú, ő így hívja. Gabi a semmiből, a nullából csinálta meg! Meg lehet csinálni!!!!! Csak borzasztó elszántnak kell lenni, és kitartónak. Persze az élet megtanította egy csomó mindenre…..

    Remélem nem baj, hogy leírtam. Ezt szerettem volna megosztani Veletek. :)

    Köszönöm! Lili

Leave a Reply