Ha már az Ego-Kung Fu-nál tartottunk, szeretnék egy szórakoztató sztorival hozzájárulni a készülő edzések színvonalához. 
Dunaújvárosba jártam főiskolára. Hogy ennek mi a jelentősége a diplomaszerzésen kívül, azt csak azok tudják, akik a Miskolci Egyetemen vagy annak valamelyik kihelyezett tagozatán végeztek. Ezeken a helyeken ugyanis “különleges” képzés folyt, nemcsak a tanárok tanították a diákokat, hanem a diákok is egymást, méghozzá a felsőbb évesek az elsősöket, ráadásul szervezett formában, úgymond diákhagyományok keretében. Ez a diák-tanít-diákot képzés, amit “balekoktatásnak” hívtak, nem hagyományos elméleti oktatás volt, hanem kőkemény gyakorlat, mégpedig az ÉLET-ről. Arról, hogy hogyan álld meg a helyedet szorongások nélkül kínos helyzetekben (amelyek minden bizonnyal előfordulnak mindenki életében), és hogyan képviseld hatásosan az érdekeidet a “jóakaróiddal” szemben is. Tették ezt olyan indokokkal, hogy ha például valamelyik tanár beír neked egy rosszabb jegyet, mint amit megérdemelnél, akkor igenis, merj hozzá odamenni, és magyarázatot vagy újraellenőrzést kérni!
Merem állítani, hogy a balekoktatásokon tanult “módszereknek” köszönhetem a bátorságom és az önmagamért kiállásom jó részét.
Emlékszel még arra a mesére, amikor a király azt kéri a furfangos eszű lánytól, hogy menjen is hozzá, meg ne is, öltözzön is fel meg ne is, vigyen is ajándékot, meg ne is? És emlékszel arra is, hogy a lány hogyan teljesíti a király óhaját? No, a balekoktatások is valami hasonlóról szóltak, egy kicsit kreatívabb formában.
Nekem például az volt az egyik bátorságpróba feladatom, hogy egyik alkalommal pizsamában táncoljak egy órát a menzabulin. Ez még nem is számított olyan nagy horderejűnek, hiszen ott csak főiskolások mulattak, és mindannyian tisztában voltak vele, hogy miért vagyok éjjeli felszerelésben. Mert ezt a pizsamás feladatot úgy is ki szokták adni a felsőbb évesek az elsősöknek, hogy a szupermarketben kell pizsamában vásárolni. Bár, ha belegondolok, a főiskola környéki üzletek szintén hozzá voltak már edződve az ilyen furcsaságokhoz…
Visszakanyarodva a feladatomhoz, és a végrehajtásához, előtte ugye, mint aki még nem tette magát bolonddá sehol, igencsak szorongtam. Mert ugye máshol egy ilyen helyzetben lehet hogy visznek a zártosztályra… De aztán, látva mások kreatív megoldásait, mentő ötletem támadt. Ha már egyszer lúd, legyen kövér. Volt egy klassz kockás turkálós flanelpizsamám, ami kellően bő volt arra, hogy alávegyem a bulis ruhámat, hogy szükség esetén meg tudjak a pizsamától szabadulni. Ennél alkalmasabb pizsamát keresve sem találhattam volna, azt vettem fel. Valamint befontam a hajamat két oldalra copfba, kifestettem magamat (hogy ne ismerjenek meg) és két oldalra rúzzsal szívecskét rajzoltam az arcomra…
Nagyon sajnálom, hogy nincs fotóm a produkciómról, és a reakciókról. Az egy óra kötelező pizsamás bulizásból kb. 10 perc lett, mert több felsőbb évesnek is annyira tetszett, hogy ott rögtön aláírták az igazolásomat, hogy végrehajtottam a feladatot.
Tehát, ha az élet számodra kínos feladat elé állít, ne vedd úgy, hogy azt feltétlenül olyan formában kell végrehajtanod, ahogyan előtte elképzelted. Keress új utakat, új módszereket, esetleg próbálj meg kibújni alóla!
Neked volt részed hasonló, szervezett “gátlásoldásban”?
Bátorságot kívánok nektek,
Szeretettel,
Szalkai Titi
Kapcsolódó cikkek
- vidirita HősNők kreatív sarok - a közös regény kiindulási alapjai
- gyongyi Sütőtökös muffin
- zsuzsa - és annak három lánya
Szalkainé Tóth Tímea vagyok, végzettségem szerint közgazdász-informatikus. A saját életkezdetem miatt is nagyon érdekelnek az emberi lélek problémái és azok megoldásai, ezért a 
Nekem is van egy Dunaújvárosban végzett ismerősöm, és ő is sokat mesélt annak idején a balek oktatásról!
Kíváncsi lennék, milyen egyéb feladatok voltak még, de ezek szerint az asszertív kommunikáció és az oroszlános kiállás része volt az oktatásnak! Teljesen mindegy, hol tanulod meg ezt, a lényeg, hogy egy idő után menjen! 
Köszönöm ezt a szösszenetet és tényleg kár hogy nincs kép rólad! (Mondjuk én nem bánom hogy nincs kép rólam a Debreceni Egyetem - akkori KLTE - beavatásról, a Nagyerdei Tortúráról! :-D)
Nekem csak bátorságpróbáim voltak:)
Jó, persze, születetten optimista, a Vonzás erejét használva - tudat alatt - sok mindent elértem, ami ma felnőtt fejjel szinte hihetetlen is.
Nem kellett felvételiznem a gimibe, mert kitűnő voltam.
Sima gimiből két középfokúval jöttem ki,pedig akkor már mentek a cirkuszok…
Felvételi nélkül egyetem,házasság és gyerekvállalás még védés előtt. 3 diploma és doktori, miközben elég bátornak kellett lenni felvenni a diákhitelt - mert úgy éreztem, az a diploma még kell, akkor leszek kész.
Doktorira jelentkezni, miközben nem igazán biztatott a munkaadó. Pályázatokat írni, hogy külföldi konferenciára mehessek - a nyerés reményében.Sikerültek. Mind.
Család mellől messzire utazni, először repülni.
Aztán online dolgokat tanulni, első blogot, oldalt elindítani, videót készíteni és feltölteni…
Szerencsés ember, aki ezeket zsigerből, kisujjból intézi s nem tekinti bátorságpróbának:)
A nagy fiam most jár a miskolci egyetemre, sokat mesélt már a balekoktatásról.Kissé fura így kívülről nézve, de ott szorosan hozzátartozik a hagyományokhoz.
Ő mindenesetre nagyon élvezte a balekképzést is, meg azt is hogy most már ” balek oktató”.
Nagyon tetszik ez a balek oktatás, talán jó volna ezt több helyen is bevezetni. Sokan,sokat tanulhatnánk belőle.
Viki,
Várom a beszámolót a Nagyerdei Tortúráról.
NetAnyu,
A kitűnőség miatti felvételi elmaradás nálam is érvényesült. Csak én önmagam halálra tanulásával értem el, és nem azzal, hogy kicsit jobban kiálltam magamért a vizsgán. Mert ha valaki “a semmit úgy tudja eladni, mintha lenne valami”, az is egy módszer, ráadásul önkímélő.
Titi!
Én is tanultam , mint állat:), mai nyelven szólva. Irtó szorgalmas, megfelelni vágyó gyerek voltam. Nem utolsó sorban pedig a tanulásba menekültem:(