Nem vagyok babonás. Tényleg nem. Vagy mégis? Valami mindig van, amire készülünk, amire vágyunk, ami még csak alakulófélben van. Az ember lánya tervezget, előre gondol dolgokat, álmodozik, ha…ha…ha… Nagyon jó lenne ha megvalósulna, ilyenkor (legalábbis én) legszívesebben mindenkinek elmondanám, hogy osztozzanak velem mások is a várakozás izgalmában. És már többször is előfordult, hogy amit...
Olvasd tovább »
Mikor menjen egyedül táborba, utazásra? Milyen messzire engedjem el? Mennyi időre? Minden család életében felmerülnek előbb-utóbb ezek a kérdések. Ahányan vagyunk mi szülők, annyiféleképpen éljük meg ezt a helyzetet. Van olyan család, ahol szívesen küldik el a pár napra-hétre a gyereket, az önállósodási lehetőségeket szem előtt tartva. Van, ahol féltve, aggódva, de elengedik, hiszen...
Olvasd tovább »
Hurrá! Akinek gyereke van, előbb-utóbb eljut oda, hogy elkezdi azt lesni, miben más, miben több, miben tehetségesebb, mint a többi hasonló korú csemete. Minden szülőnek elemi igénye van erre. Sok dolog már a homokozóban nyilvánvalóvá válik, persze ilyenkor még nem kell mérget venni arra, hogy aki a legszebb homokvárat építi, annak ingyen belépője van...
Olvasd tovább »
Kodály Zoltán mondta: „A gyermek zenei nevelését a születése előtt 9 hónappal kell elkezdeni…” Nos hát, látható, hogy nincs mit tenni: ahhoz, hogy éneklő gyermekünk legyen, ahhoz bizony magunknak is éneklő felnőtté kell válnunk. Utoljára 15 éve voltatok énekórán? Sebaj! Hiszen énekelni mindenki tud! Mondom: MINDENKI! Te is, te is, és te is, hiába...
Olvasd tovább »
Énekeljünk! (avagy: egy zenebölcsinéni bemutatkozó önvallomása) Bevallom, én mindenkit megőrjítek a környezetemben. Állandóan rám szólnak: „Ne dúdolj, ne zümmögj, maradj már csendben!!” Gyerekkoromban én voltam az, aki a tanév első napján, a buszon hazafelé kiolvasta a frissen megkapott énekkönyvet, és az énekórákon már ismerősként köszöntötte a dalokat. Sőt, emlékszem, egyszer szájharmonikázásra is vetemedtem a...
Olvasd tovább »
