Volt már úgy Veletek, hogy valamiről azt gondoltátok, hogy nem fog menni, nem tudjátok megcsinálni, nem értetek hozzá, és mégis? Hogy ráébredsz, nem is ördöngősség, vagy valaki megdícsér, hogy milyen jól csinálod azt, miről ész nélkül bizonygatod magadnak, hogy nem tudod? Én sokszor éreztem, de talán a legkirívóbb példa a rajztudásom. Két esetre emlékszem általános...
Olvasd tovább »
“Bodonhelyi tábor, 1557. szeptember 16. Szerelmes Orsikám. Ez esse fiai eltörték az én úti kamoraszékemet, és az te kis úti székedet hozták el, kire az én aszú faromnak csak az fele is alig fér reá, és míg rajta ülök, nem különb, mintha félig csigáznának, azért kérlek, küldd ide az kamara zselleszéket mind vánkosával egyetembe,...
Olvasd tovább »
Régóta felelősnek érzem magam dolgokért. Korábban ez egy szorongató, félelmet keltő érzés volt. Nem akartam tudni a Föld pusztulásáról, halálról, betegségekről, éhezésről, fájdalmakról. Ha kevésbé drámai akarok lenni: befizetendő számlákról, az ismerőseim öncélú bántásairól, vagy a fél doboz fagyiról, amit megint megettem. Próbáltam ezeket a dolgokat kizárni az én kis világomból. Kapcsolódó cikkek:Te is a...
Olvasd tovább »
